„Miért olvadnál be, ha arra születtél, hogy kitűnj?”

Az igazi csoda – Filmajánló Patitól

Talán 10-12 éves lehettem, mikor először megnézették velem az iskolában Az igazi csoda című filmet. A tanárnő sírt rajta, én azonban gyerekként nem értettem, miért számít nagy felhajtásnak egy kisfiúról szóló történet. De végignéztem és -unatkoztam a filmet, aztán az életem ment tovább a megszokott rend szerint, nem is gondoltam rá hosszú-hosszú évekig.

Végül nemrégiben döntöttem el újra, hogy adok még egy esélyt a filmnek, hisz felnőttfejjel már biztosan egészen más élmény lesz. Ezt már csak onnan is sejtettem, hogy néhol az évek során szembetaláltam magam apró részletekkel a filmből, azonban sosem vettem rá magam, hogy leüljek és megnézzem. Egészen mostanáig…

Auggie Pullman (Jacob Tremblay), az ötödikes kisfiú közel sem él olyan életet, mint a vele egykorú gyerekek, hisz korához képest még csak most megy először iskolába, eddig otthon tanult magántanulóként az édesanyjával, amivel hosszú évekig nem is volt probléma, azonban Auggie szülei egy új fejezet kezdéseként arra gondoltak, hogy beíratják fiúkat az általános iskolába, hisz, ha nem most teszik ezt meg, akkor később sokkal nehezebb lehet Auggie-nak megszokni az új környezetét és beilleszkedni a gyerekek közé. De mitől olyan furcsa ez az egész? Miért nem járt eddig Auggie iskolába?

A kisfiú egy nagyon ritka arcdeformitással született, ami igencsak megnehezíti az életét, és ez az iskolában is rendesen felkavarja a kedélyeket. Mint tudjuk, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, s míg a felnőttek jól álcázták azt, hogy Auggie kinézete ledöbbentette őket, addig a gyerekek ezt ijesztőnek találták és sorozatosan kigúnyolták, hisz ha valaki nem olyan, mint mi, akkor az nem különleges, hanem kitaszított, nem igaz?

Auggie a folytonossá vált iskolai bántalmazásoknak köszönhetően teljesen kifordul magából, elzárkózik szüleitől és nővérétől, nem érti, hogy miért született rondának, és miért nem lehet olyan, mint a többi gyerek.

A kisfiú, miután már azt hinné, hogy sikerült barátot szereznie, szembesül vele, hogy Jack Will, egyetlen szövetségese is lenézi őt és csak az édesanyjának tett ígérete miatt barátkozik vele. Auggie jól felépített világa újból összeomlik, hisz rájön arra, hogy nem bízhat senkiben, és hogy végül úgyis mindenki ellene fog fordulni, pedig a félénk kisfiú ugyanarra vágyik, mint mindenki más: meg szeretné találni a helyét a világban, és barátokat akar szerezni.

A film végére a kisfiú nem értette, miért bánik vele mindenki úgy, mintha különleges lenne, ám idővel rájött, hogy ezt nem a kinézetének, hanem a belső tulajdonságainak köszönheti, ami szabad szemmel nem látható, mégis érezhető.

Ez a film engem kicsit visszarepített az általános iskolába, ahol muszájból, végül pedig saját akaratból néztem meg ezt az alakítást. Újból megértetett velem egy olyan dolgot, amivel alapvetően is tisztában vagyok, mégis nehéz néha szem előtt tartani ezt: semmi jogunk nincs ahhoz, hogy elítéljünk egy embert, pláne nem olyan dolog miatt, amiről még csak nem is tehet. Nem helyes olyanért okolni valakit, amiről nem ő tehet, amit nem ő választott, és ami annak ellenére meghatározza az egész életét, hogy ő ezt egyáltalán akarná. Hisz minden külsőség ellenére nem kell ebben a romlott világban ugyanolyan romlottak legyünk, mint sokan mások, maradhatunk tiszták és különlegesek, pont mint Auggie.

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év