Üresség

Pati elmélkedései

Néha még magamnak is hiányzom.

Arra a kérdésre, hogy hogyan, még magam sem tudnék érdemleges választ adni. Egyszerűen csak hiányzik az, aki egykor voltam. Sőt néha még az is hiányzik, aki lehettem volna, ha nem arra az útra lépek, amelyen ma járok.

Időközönként egyszerűen annyira távol kerülök magamtól, hogy már azt sem tudom, ki is vagyok valójában. Csinálom a dolgaimat, elvégzem azt, ami a feladatom, lélekben viszont fényévekre járok önmagamtól és az életemtől.

Ilyenkor csak a testem létezik, aki akarva-akaratlanul is felkel reggel, és elmegy futni egyet, csupán megszokásból. Aki lezuhanyzik, felöltözik, elkészül, és bemegy az egyetemre, hogy számos elveszett emberrel találkozzon. Aki mosolyog, beszélget, és valamilyen furcsa, szürreális módon még képes jól is érezni magát a bőrében.

Mindeközben azonban nem tudja, hogy milyen ruhát választott magának aznapra, hacsak le nem néz és észre nem veszi, hogy a feketeség uralja a testét is, nem csak a lelkét.

De ez is én vagyok.

Kiemelt fotó forrása: https://tricycle.org/magazine/cortland-dahl-emptiness/

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év