Szabó Magda Pilátusa
Könyvajánló Victortól
A napokban egy igazán érdekes előadást hallhatunk, amelyben jobban megismerhettük Szabó Magda munkásságát. Ennek kapcsán jött az ötlet, hogy nekem is muszáj írnom az első, és azóta is nagy kedvenc Szabó Magda-regényemről.
A rajongók többségéhez képest én nem az Abigélt, vagy más könnyebb hangvételű könyvet választottam először az írónőtől. Egyből mélyvízre eveztem, és egy komolyabb hangvételű lélektani regényt olvastam. Igen, ez a Pilátus.
A regény története a ’60-as évek elején játszódik Budapesten és vidéken is egyaránt. Szőcs Iza, egy elvált orvosnő budapesti lakásába költözteti megözvegyült édesanyját, akinek élete – gyökereit vesztve – tragédiába torkollik, s lánya sorsa is magányba fordul.
Szabó Magda szinte sebészi pontossággal ábrázolja a szereplők érzéskavalkádjait, teljesen élethűen mutatja be őket. Talán ennek köszönhetően tűnhet túlságosan hétköznapinak a regény, de higgyétek el, nem az.
A léleklátó regény központi témája a halál és annak megélése a gyászolók körében. Mi is forog pontosan a fejükben, mit is éreznek, és annak a gondolata, hogy hogyan fogják ezt az egészet feldolgozni?
Az írónő elképesztően részletesen ír, de mégsem annyira, hogy elterelje az olvasó figyelmét a fő cselekményszálról.
Szabó Magda Pilátus című regénye olyan mélységeket tár fel, amelyek a generációk közötti láthatatlan, mégis erős kötelékeket, valamint az anyai szeretet és a függetlenségért vívott küzdelmek feszültségeit boncolgatják.
A történet finom árnyalatokkal mutatja be, miként válik az önfeláldozás és az elengedés kettőse a kapcsolat igazi próbájává, amikor az idősödő anya és a lánya között régi sérelmek és ki nem mondott érzések kerülnek felszínre.
A regény nemcsak egy személyes drámát, hanem egyetemes igazságokat is magában hordoz: mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor szembe kell néznünk azzal, hogy milyen nyomokat hagytak bennünk szeretteink, és hogy mi milyen nyomokat hagyunk magunk után.
Ez a mestermű ezekre a kérdésekre ad érzékeny, de kegyetlenül őszinte választ, és ezzel mélyen az olvasó lelkébe ivódik. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvasson „a magyar irodalom utolsó nagyasszonyától”!
Ti mit ajánlanátok az írónőtől? Nektek mi a kedvencetek?
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év