Az idő múlásáról…
Érdekes dolog ez az idő. Megannyi irodalmi és művészeti alkotás dolgozza fel ezt a témakört, és ennek valószínűleg mindenki tudatában van. De elgondolkodtunk-e már azon, hogy ha ezt többen leírták, megörökítették, akkor az valóban azt jelenti, hogy igaz?
Mindenki felett telnek az évek, múlik az idő. Nem a világ gyorsult fel, hanem mi. Az emberek változtak, hisz az idő ugyanaz, mint a kezdetek kezdetén. Mi vagyunk azok, akik nem szánunk időt semmire, folyton csak rohanunk, futva beszélünk, eszünk. Futólépésekben éljük le életünket, s közben kifolyik az idő a kezeink közül. Elfolyó idő, ahogy azt Salvador Dalí is megfestette…
Nehéz dolog észrevenni az idő múlását, mikor mi magunk is felfokozott állapotokban vagyunk, az ingerküszöbünk pedig jócskán megnőtt. Hol is látjuk mindezt?
Az ősz az elmúlás időszaka, ilyenkor a természet mély melankóliában táncol. Talán a változás miatt, de ilyenkor mi is meg-megállunk, és elmélázunk néhány gondolaton.
Felnőttünk. Mikor látjuk, hogy azok, akiknek személye csak gyerekként él emlékezetünkben, már másképp néznek ki, másképp viselkednek, akkor elgondolkodunk, hogy bizony eltelt az idő. Főleg ha még azt köszönik, hogy Csókolom. Akkor mindenképp.
Észrevesszük azt is, hogy szüleink hajszálai egyre jobban megőszülnek. Jelzik, hogy a biztos menedéket nyújtó ujjak közül is kifolyik az idő.
Mikor azt látjuk, hogy nagyszüleink egyre gyakrabban betegek, és kórházból kórházba járnak, az is az idő múlását igazolja.
„Mennyi jó ember felett eljárt már az idő!”, mondta keresztanyám és nagynéném a hétvégén, amikor a temetőben jártunk a sírokat megtakarítani (vagyis csak ők takarították, én addig a fényképeket készítettem a népi kultúra bejegyzésemhez).
Az idő múlik, ez kétségtelen, de mi magunk is felgyorsítjuk azt. Egyszerű példa, de annál kézenfekvőbb, maradjunk továbbra is a temetőnél: rengeteg olyan sírkő van és készül, aminek tulajdonosa még köszöni szépen, jól megvan. Akkor miért kell kiásni a saját sírodat még időnap előtt?
Erre válaszként általában az érkezik, hogy nem akarják a gyerekeiket, a családjukat költséggel, és felesleges gondokkal terhelni.
Csáth Géza úgy gondolta, hogy nem az idő múlik, hanem mi, emberek. Kicsit közhelyes, de úgy gondolom, teljes mértékben igaza van.
Felnőttünk.
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év