Kőbe zárt titkok

A sírköveken megtalálható szimbólumok jelentései és a bennünk rejlő szándék

Péntek este a temető fényleni fog megannyi gyertyától és mécsestől. Ha elmegyünk megemlékezni szeretteinkről, akkor érdemes nyitott szemmel járni a sírok között, hisz nagyon sok mindent megtudhatunk, ha jól értelmezzük a jeleket.

A mai bejegyzésben egy falusi temető (Éradony) sírkövein található jelek értelmezését tárom fel az olvasók előtt, illetve szó lesz még a gyertyagyújtási szokás eredetéről, továbbá arról, hogy miképp látogatunk el egy ilyen szakrális helyre, majd röviden áttekintjük, hogy milyen különbségek fedezhetőek fel négy ünnep között.

Napjainkban a temető egyre inkább olyan tereppé vált, melyet kutatni kezdtek az antropológusok, hisz képet ad a helység szemléletéről, életmódjáról, gyászfeldolgozási folyamatáról, illetve a közösségileg elfogadott szépről is.

A kereszt mint szimbólum a mai napig az egyik legelterjedtebb keresztény jel, ami Jézus szenvedésére utal. Nem meglepő az sem, hogy temetőinkben ez a leggyakoribb embléma.

Nagyon gyakori szintén a fűzfa jelképe, amely a szomorúságra, a gyászra is utal a lehajló ágrendszere miatt, így elég sokan szomorúfűzként is emlegetik. Több írásban is utalnak arra, hogy a fűzfa is tipikusan egy katolikus szimbólum, de ez erősen vitatott, én sem értek egyet ezzel a kijelentéssel.

A rózsa is egy visszatérő szimbólum a sírköveken, hisz a paradicsomi boldogságot, a mennyországot is jelképezi.

A városi temetők rengeteg más jelet rejtenek még, viszont a vidéki temetőkben is egyedi szimbólumokra bukkanhatunk:

• bokréta/masni: utalhat a kötelékre és szeretetre, illetve az összetartozásra, békére és nyugalomra;
• virág: nagyon gyakori szimbólum, legtöbbször a szeretetre, az ifjúságra, de az elmúlásra is utal (a csillag alakú szirmok a Napot is szimbolizálják, amelynek védő szerepe van);
• szív: az egyik legismertebb jelek közé tartozik, a szerelemre és a szeretetre utal;
• kehely: a vallásosságot jelképezi, de ezesetben az elhunyt hivatását is, hisz pap volt az illető (fontos, hogy az adott jelet mindig vetítsük ki a halottra, rá miképp utalhat);
• szent képek: ez a szimbólum leginkább katolikus sírokra jellemző, az adott szent személy védelmezését jelenti, vagy utalhat az elhunyt bérmálkozás során kiválasztott szentjére is;
• pálmalevél: a béke és bőség szimbóluma, utal Jézus Jeruzsálembe való bevonulására (gyakori a növényornamentikában);
• indával benőtt kereszt: leírt információ nincs erről a szimbólumról, eleve a kereszt megjelenik, amelynek jelentését fent említettem, az inda pedig az idő múlására utalhat;
• kereszt, búzakalász, virág: a búza az aratás és a végítélet szimbóluma (a Magyar Katolikus Lexikon szerint).

Kódolt üzenetek is megjelennek a sírköveken, amelyek általában rövidítések. A csatolt példa: A Boldog Feltámadás Reménye Alatt, de van olyan eset is, ahol a boldog helyett Örök figyelhető meg.

Díszes iniciálék, kezdőbetűk is megjelennek a sírköveken:

Egyes sírkövesek a saját nevüket is feltüntetik a sírkövek hátulján, vagy épp elején (ált. csak vezetéknév és helység). Ebből az figyelhető meg, hogy a temetőt reklámfelületként is alkalmazzák egyesek.

A sírokat más szimbólumok is díszíthetik: gyakori a gyertyaláng (az öröktűz, örök élet), illetve a galamb (béke, gyász) jelképe is.

Mint azt már említettem, a napszimbólum is nagyon gyakori, hisz a napnak védelmező ereje van, megóv a negatív energiáktól. Ez a sírköveken is megjelenik, de egyes temetők kapujának mintázata is ezt tükrözi le.

Érdemes nyitott szemmel járni a temetőkben, hisz rengeteg történetet olvashatunk le a sírköveken megjelenő ábrákból. A városi temetők sokkal több érdekes jelet rejtenek, gyakoriak az állatszimbólumok (kutya, ló stb.), de a tárgymetaforák használata is (pl. csavarhúzó, könyv, labda, autó), amelyek tükröznek valamit az elhunyt személy életéből. Csatolok egy képet, amelyet a nagyváradi Rulikowski városi temetőben készítettem.

Sok esetben láthatunk úgynevezett obeliszkeket is, amelyek a legtöbb esetben arra utalnak, hogy a család fontos szerepet vállalt a falu életében, tehát valamilyen elöljárói pozícióban helyezkedtek el a tagok, vagy lehet, épp gazdagok, módosak voltak. Sznobság is megfigyelhető, hisz vannak, akik ki akarnak tűnni, több helyet és teret akarnak foglalni, ezért a sírjaikat egy kőre tétetik, hogy az magasabban legyen, távolabbról is meglássák az arra járók. A presztízs tehát itt is megjelenik, akárcsak napjainkban.

A népi kultúra úgy gondolja, hogy azért kell gyertyát gyújtani az eltemetett szeretteink emlékére, mert Halottak napján a lelkek kijönnek a sírjaikból, és nem látnak a nagy sötétségben. A fény utat mutat nekik, nem tévednek el, így tudni fogják, hova kell majd visszatérjenek.

Temetőbe általában két jellegű alkalommal látogatunk el: ha a sírt akarjunk megtakarítani, a gyomnövényeket kivágni, virágokat ültetni, vagy amikor megemlékezünk. A temető egy szent, szakrális hely, nem illik olyan öltözetben megjelenni, amiben mondjuk munkába, iskolába járunk! Persze kivételt képeznek azok az esetek, amikor dolgozni megyünk ki a sírok szépítése miatt.

Halottak napján, ha a temetőbe látogatunk, nem az a lényeg, hogy minél több és minél díszesebb, cicomásabb mécsest vigyünk. Itt is a sznobság jelenik meg, illetve még több pénzt húznak le az emberekről úgy, hogy azt hangsúlyozzák, hogy ez az ünnep csak a megemlékezésről szól. Jelen esetben elég az egyszerű gyertya és mécses, illetve a tény, hogy vetted a fáradtságod, és elmentél megemlékezni valakiről. A lényeg a jelenlét, hisz vannak olyan sírok, amelyeket nem látogat senki, és egy gyertya sem ég rajtuk. Fontos lenne róluk is megemlékezni, de legtöbbször ezeket a sírokat már bokrok és tövisek lepik el…

A világ minden egyes pontján, minden egyes kultúrában eltér a gyász feldolgozásának folyamata. Mi gyertyát gyújtunk és megemlékezünk azokért, akik fontos szerepet töltöttek be életünkben. Ekkor Mexikóban a Dia de los Muertos nemzeti ünnep időszaka van, ahol az emberek vidáman emlékeznek meg elhunyt szeretteikről. Jelmezekbe öltöznek, kifestik magukat, énekelnek, vigadoznak, a temető megtelik vitalitással, ételeket visznek be magukkal. A Halloween ünnepe is hasonló, ilyenkor jelmezekbe bújnak az emberek, ezzel próbálják elűzni a gonosz erőket, szellemeket. Mindhárom ünnep teljesen rendben van, régi gyökerekkel rendelkeznek.

Rengeteg bejegyzést láttam a napokban, amely arról szól, hogy ne ünnepeljük a Halloweent. Mindenkinek szíve joga, hogy mit ünnepel ebben az időszakban, attól függetlenül, hogy a mi kultúránkra a Halottak napja a legjellemzőbb. A válasz a kérdésre, hogy miért jelent meg nálunk ez az ünnep, pedig az, hogy csak úgy épülhet be egy ünnep egyik kultúrából a másikba, ha talál egy alapot, valamilyen viszonyítást, amire ő rátelepedhet. Hasonló a helyzet Valentin napjával is, hisz a szomszédos kultúrában (románoknál Ziua Dragobetei) is megjelenik ez az ünnep, illetve ehhez az időszakhoz olyan megfigyeléseket kötnek, mint a madarak párválasztása. Az elterjedése pedig a fogyasztói társadalomnak köszönhető, hisz a Halloween beépülésével megnövekedik az édességek és jelmezek eladási rátája.

Nem kell egyik ünnepet sem elítélni, lehet, az amerikaiak számára az a furcsa, ami számunkra normális. A lényeg mindig a szándék. Az, ami bennünk rejlik, az az igazán fontos, a népi kultúra pedig teljes mértékben tisztában volt ezzel a ténnyel.

Törekedjünk mindig arra, hogy amit elődeink ránk hagytak, azt ne hagyjuk feledésbe merülni, attól függetlenül, hogy rájuk már csak az a bizonyos csónakfa, vagy fakereszt emlékeztet!

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év