Lucy Score: Knockemout-sorozat

Könyvajánló Patitól

A mai könyvajánló alkalmával egy olyan műre esett a választásom, amely elég megosztó fogadtatást kapott 2022-2023-ban, amikor magyar nyelven is megjelentették. A Knockemout-sorozat egy háromrészes trilógia, melyek összefüggnek egymással, hisz ugyanabban a kisvárosban játszódnak, mégis lehet különálló kötetként is olvasni őket.

Lucy Score könyveire 2021-ben bukkantam rá, mikor még jóformán senki sem tudta, hogy kiről is van szó, hisz a legtöbb regénye akkor még eredeti, angol nyelven volt csak kapható. Az első olvasott művem tőle a Színleld, hogy az enyém vagy című regény volt, ami első, majd második olvasásra sem nyerte el a szimpátiámat, éppen ezért negatív véleménnyel és tapasztalattal olvasgattam a Knockemout-sorozat értékeléseit… Amiből nem volt kevés.

Az első könyv megjelenése után azonnal beleszerettem a regénybe, már ami a kinézetét illeti, hisz nagyon letisztult és szép borítót terveztek neki. Szinte biztos voltam benne, hogy ez tudatos döntés volt, hisz rengeteg ember a fülszöveget el sem olvasva kapta fel a könyvet, és vitte haza magával, amint meglátta a borítót. Ezalkalommal jól megfontolt akartam lenni, így én nem dőltem be azonnal ennek a trükknek, hanem kölcsönkértem a könyvet egy kedves ismerősömtől, hogy próbát tegyek vele. És nem bántam meg.

2022-ben olvastam ki az Amin sosem leszünk túl című könyvet, ezt követően pedig az első utam egyenesen a könyvesboltba vezetett, hogy beszerezhessem a saját példányomat is, ugyanis a mogorva Knox és az édes lelkű Naomi története az első sortól kezdve magával ragadott, és nem is eresztett az utolsó sorig. A két főszereplő talán nem is különbözhetett volna ennél jobban egymástól, annyi ellentét volt köztük, hogy mindkét alakról akár két különálló történetet is lehetett volna írni. Lucy Score azonban nem így tett, hanem fogott egy földre szállt angyalt, és egyenesen az ördög karjai közé dobta, ennél pedig nem is hozhatott volna jobb döntést. Knox és Naomi története tele volt meglepetésekkel, szívfájdalommal, rengeteg megalkuvással, és még annál is több érzelmi és értelmi fejlődéssel.

Sokakkal szembemenve nekem pont az tetszett az ő történetükben, hogy ennyire különbözőek és ellentétesek voltak, és minden nehézséget legyőzve végül tudták egymást segíteni, támogatni és fejleszteni, pont úgy, ahogy azt egy kapcsolatban tenni kell. Az ellentétek vonzzák egymást mondás az eddig olvasott regényeim közül ebben válik teljes mértékben értelmezhetővé.

2023-ban látta meg a napvilágot az Amit sosem fedünk fel című kötet, ami a trilógia második része. Az elsővel ellentétben ez a könyv már közel sem váltott ki akkora felháborodást az emberekből, mint az első, hisz Nash és Lina története szívszorító és traumákkal teli volt, ami az olvasókból akarva-akaratlanul is együttérzést váltott ki. A Morgan fivérek közül mindig is Nash volt a jófiú, őt tartották a város egyik legkedvesebb és legsegítőkészebb férfijának, mindezek ellenére azonban olyan egyedül volt, mint egy tű a szénakazalban. A mindig vidám és mosolygós Nash egy lövöldözés során súlyosan megsérült, amiből minden erejével próbált kilábalni, ám a balesetnek köszönhetően a férfit pánikrohamok és rémálmok gyötörték. Már csak árnyéka volt annak az embernek, aki egykor létezett, és abszolút nem könnyítette meg a dolgát a városba érkező Lina, aki szereti mindenbe beleütni az orrát. Főleg Nash dolgaiba. A nő erőfeszítést sem téve férkőzött be a férfi életébe, ezáltal pedig a féltve őrzött szívét is megkaphatta. Nash azonban nem volt biztos benne, hogy a nő ezt el tudja fogadni minden traumájával együtt.

Az év második felében jelent meg az Amit magunk mögött hagyunk című záró kötet, ami talán a legpozitívabb visszajelzéseket kapta az olvasóktól. Lucian Rollins és Sloane Walton teljes szívből gyűlölték egymást, mégis tudtak akkora élményt adni, amelyre a legtöbb szeretlek-utállak típusú könyv nem képes. Kettejük története nem volt hétköznapi, rengeteg egymástól különálló szállal volt tele, ami végig lekötötte az olvasó figyelmét. A könyv egy percig sem volt unalmas, számomra végig élvezhető maradt. Sokszor megszakadt a szívem a fiatal Lucian és Sloane miatt, akiket maga az élet is egymásnak teremtett. A történet nem volt mindennapi, és éppen ezért tudott ekkora élményt nyújtani.

Nekem összességében mindhárom könyv egy teljesen pozitív élményt nyújtott, jóllehet, azért, mert mindhárom történet teljesen más volt. Az egyetlen közös bennük az Knockemout városa volt, illetve a kapocs, ami a trilógiában szereplő embereket összekötötte. Bátran ki merem jelenteni, hogy a szívemhez egyik legközelebb álló könyvsorozat lett, amihez mindig vissza fogok térni alkalomadtán.

Mindhárom kötet olvasása közben élénken jelen volt bennem az érzés, ami Knockemout kisvároshoz húzott engem, szerettem volna oda, ezek közé az emberek közé tartozni, egy akartam lenni közülük, hisz ez a trilógia megmutatta, hogy milyen klassz dolog is lehet tartozni valahová, még akkor is, ha csak egy ilyen kis közösségről is van szó. Mert nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Akkor is, ha ez sokszor nem úgy tűnik.

A trilógia többszöri olvasása után meg tudom érteni, hogy miért ennyire megosztóak ezek a könyvek, és azonosulni tudok azzal is, hogy valaki vagy nagyon szereti a sorozatot, vagy nagyon utálja.

Én azt tudom javasolni, hogy egy próbát mindenképpen megér, egy esély mindenkinek jár, hiszen a trilógia elolvasása nélkül nem tudhatjuk, hogy milyen hatással lesz ránk és hogy mit fog kihozni belőlünk.

Jó olvasást kívánok hozzájuk!

Kiemelt fotó forrása: https://moobius.hu/hir/februarban-erkezik-az-elsopro-sikeru-knockemout-sorozat-harmadik-resze

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év