Kendi Dominik-János versei

A szabadság lángja

Lángok égnek, csöndül a zaj,
Fiatalok álma szabadságra hajt.
Fakad a bátorság, mely szívünkben él,
Tűzben születik meg újra a nemes cél.

Dübörög a város, harcunk meg nem áll,
Nem, míg hangunk hallgatóra nem talál.
Puskával és golyóval, együtt lépünk át,
A vér írja meg majd történelmünk szabadságát.

Hősök emlékét őrzi a föld,
Akik harcoltak, szívünkben örökkön.
Még ha eső is zúdult a nép felett,
A szabadság tüze sosem feledett.

Az utcákon hangoztak a szavak,
Bátorságunk él, az nem szűnik meg soha.
Emlékezzünk rájuk, kikért harcoltunk,
Szabadságunkra, melyről együtt álmodtunk.

Lángoló szívek forradalma

Lángra lobbant hőseink szívében,
Szabadság és függetlenség reményében.
Utcákon zaj, puska dördült,
A nép egy hangon csatába lendült.

A bátrak léptek, harcra készen,
Szemük fénylett, nem is féltek.
Tankok jöttek, vas zakatolt,
Szívükben a győzelem dalolt.

Vérben ázott Pesti utcák,
Sírva nézték ifjak arcát.
De a lélek égben szárnyalt,
Szabadságnak tiszta vágyával.

Kopjafák közt csend borult,
S népünk harca elcsorbult.
Emlékezetünk fénye ragyog,
’56 szelleme bennünk lobog.

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály