Albert Camus: A lázadó ember

Könyvajánló Kingától

Albert Camus a huszadik század egyik legkiemelkedőbb szerzője volt. Az 1942-ben megjelent Közöny című regényének köszönhetően ismert íróvá, valamint az egzisztencializmus egyik vezéralakjává vált, később Nóbel-díjjal is kitüntették.

A lázadás semmiféleképpen sem értelmezendő negatív dolognak, hiszen a különböző ideológiák, megmozdulások az emberiség előrehaladását segítették. Albert Camus, A lázadó ember című könyvében arra törekszik, hogy történelmi időrend szerint megismertesse azokat a főideológusokat, akiknek ereiben a lázadás vére folyt.

Ez a könyv tulajdonképpen értelmezhető a szintén Camus tollából származó híres mű, a Sziszüphosz mítoszának folytatásaképp is, mivel a lázadás társadalmi és egyéni okait vizsgálja, s az emberből fakadó természetes ellenállását taglalja. Rámutat arra, hogy akármennyire is a feje tetején áll a világ, társadalmi szempontból az ember szüntelenül törekszik a tisztánlátásra, az igazságra, és nem utolsósorban vágyik a szabadságra.

Az esszé olvasása közben választ kaphatunk arra a fontos kérdésre, hogy létezik-e olyan megmozdulás, olyan erkölcsi, valamint politikai létmód, amely leküzdhetetlen ellentétben is rendületlen alapot jelenthet? A válaszokra tulajdonképpen különböző izmusok és ideológiák olvasása közben találhatunk rá.

Bevezetésképpen, nagyvonalakban az író megismerteti a lázadó embert, majd olvashatunk a metafizikai lázadás formáiról, a történelmi lázadásokról, megmozdulásokról a művészet értelmezésében, s végezetül a déli gondolkodásmóddal is találkozhatunk.

Azoknak ajánlanám A lázadó embert, akiket érdekelnek a lázadások, azoknak kivitelezése és eredménye, akik nem csupán történeteket szeretnek olvasni, hanem informatív, leíró jellegű elbeszéléseket is nagy örömmel vesznek a kezükbe. Akik kíváncsiak azoknak a megmozdulások, izmusok, ideológiák létrejöttére, amik tényleg valami újat teremtettek, biztosan szeretni fogják ezt a könyvet!

Szallós Kinga Fruzsina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
12. D osztály