Pap Nikoleta legújabb versei

Fájdalom

Milyen érzés tudni azt,
hogy fáj nagyon?
Milyen érzés álmodból felébredni,
vigaszt nem lelni,
s tudni, hogy ezen
a gyógyszer nem segít?
Reggel munkába menni,
levegőt szívni
valahogy mégsem elég.
Menni, menni,
nagyokat esni.
Megállni, s kimondani:
fájdalom.

Ettem

A reggelim zabkása,
mert tudom, hogy van más társa.
Ebédem egy alma,
bízom benne, hogy szerelmét távol tartja.
Nem egy étkezés ez,
így hát nem mondhatom el mégsem
azt, hogy őt szerettem,
vele táncoltam a jégen,
vele néztem, ahogy tündököl a fényem.
Nem, hiába ettem,
hisz búmat el nem feledtem.

Virgázik

Virágzik a szívem,
madár fészkel benne.
Gyönyörű szép pillangócska,
röpköd a fejemben.
Minden ujjam végében
egy új cseresznyevirág,
olyan boldog lettem tőle,
hogy megragadtam a mát.
Megtanultam élni benne,
s hogy hogy kell játszani,
gazdagnak és éhezőnek
hogy kell színt vallani.
Őszinte és jó ember
hogy maradhatok,
családomnak büszkeséget
honnan hozhatok.

Van valakim

Van valakim,
ki jobban szeret annál,
hogy lehozza a csillagos eget.
Van valakim,
kinek szíve
nagyot dobban mikor lát.
Van valakim,
kinek lelke
bontja enyém virágát.
Van valakim,
ki ha elhagy,
megöli az életem világát.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály