Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban

Filmajánló Victortól

Én és apukám tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak, így igazán meglepett, hogy egy olyan filmet ajánlott nekem, amely teljesen lekötötte a figyelmemet.

Emlékszem, hogy 12-14 éves lehettem, amikor apukám mesélte, hogy régen a falubeli moziban látott egy nagyon érdekes és vicces filmet, de nem emlékezett a film címére. Elmondásai alapján kerestem rá az interneten, kis kutatómunkát követve pedig megtörtént a telitalálat.

Az Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban című film 1974-ben jelent meg, így nagyban a kommunizmus jeleit viseli magán. Műfaji besorolás szerint vígjáték, kincsvadászos és kalandfilm is egyben, de emellett rengeteg más jellegzetesség is felbukkan a cselekmény során, például a szerelmi szál.

A történet egy római kórházban kezdődik, ahova két ügyetlen ápoló egy halálos ágyán fekvő, idős hölgyet szállít be. Megjelenik a hölgy unokája is, Olga, akit látván a nagyszülő, egy elrejtett kincs történetét kezdi elmesélni. Erre a történetre többen is felfigyelnek a kórteremben: az unoka, az intelligens doktor, a szomszédos ágyon fekvő sánta beteg, a két ügyetlen ápoló, és a kórteremben jelenlévő apuka, aki várja gyereke születését, mellettük pedig az olasz maffia tagja is. Az idős hölgy a kincset Oroszországban rejtette el, így meglepő módon, másnap mindenki a repülőn utazik, pedig a legtöbben azt mondták, hogy ez csak mesebeszéd. A cselekmény innen bontakozik ki, a további részleteket nem szeretném lespoilerezni, mindenképpen nézzétek meg a filmet, hisz nagyon jókat szórakoztam a több mint másfél óra alatt!

Nem kell tökéletes képi világot várni, a kamera nem minden esetben stabilizált, a fényviszonyok sem megfelelőek a legtöbb esetben, illetve a cselekmény sem teljesen reális, de már csak ezért is megéri megnézni.

Az egyszerű történet, a nyugodt és letisztult környezet, a gyengéd romantikus szál, a film végén felhangzó gyengéd olasz zene olyan hatást kölcsönöz, ami maradandó a nézőközönség számára.

Tökéletes választás egy őszi bekuckózós estére, ha szeretünk nevetni, és vágyunk a nyári légkörre.

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év