Vámpírizmus és/vagy infantilizmus

Te hiszel benne?

Nem tartom magam a természetfeletti témájú sorozatok és könyvek nagy rajongójának, bár be kell vallanom, hogy vannak olyan történetek, amelyek mély benyomást keltettek bennem, és azóta is a kedvenceim közé tartoznak. Ilyen például A Vámpírnaplók című sorozat, amelyet immár hetedik alkalommal nézek újra anélkül, hogy megunnám. Egy beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy ha választhatnék, milyen természetfeletti lény lennék, és habozás nélkül a vámpír jutott eszembe. Ez a téma annyira felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy úgy döntöttem, kicsit alaposabban utánajárok a vámpírizmusnak, és ma megosztom veletek, milyen érdekességeket találtam ezzel kapcsolatban.

A modern vámpírok már rég túlléptek a hagyományos félelmeken; ma már nem csak a filmek és könyvek karakterei, hanem a popkultúra divatikonjai is. A vámpírkultusz mögött meghúzódó pszichológiai és kulturális elemek, különösen a szexualitással és az emberi agresszióval való összefonódás a 19. századi romantikából erednek. Egyes szubkultúrákban ma is megjelenik a vámpírokhoz kapcsolódó viselet és viselkedés. A vámpírizmus kapcsán azonban egy ritka betegség, a porfíria is gyakran előkerül, amely tünetei miatt a vámpírmitológia alapját képezhette. A fényérzékenység, a sápadtság, és még a fokhagyma iránti undor is összefüggésbe hozható ezzel az állapottal.

A vámpírokkal kapcsolatos hiedelmek erősen fűződnek a helyi folklórhoz, gyakran járványokhoz, mint a középkori pestis vagy az 1800-as évek tuberkulózisa, amelyek tünetei a vámpírtámadásokra emlékeztettek. A vérrel való gyógyításban is hittek egykor, bár ma már tudományosan bizonyított, hogy ez csak a vérátömlesztés formájában releváns. Mégis, a vámpírvadászat mai napig jelen van; Afrikában és más helyeken is felbukkantak vámpírokról szóló pletykák, sőt még matematikai bizonyítások is születtek arra vonatkozóan, miért nem létezhetnek vámpírok.

A vámpírok útja az ősi mitológiákból indult, de a modern világban is újraértelmeződnek, akár egy titokzatos vírus áldozataiként. Ez a vírus csak keveseket érint, de hatására az emberek fokozatosan vámpírrá változnak, vérrel táplálkozva és különleges képességekkel felruházva. A mítosz továbbfejlődött, és ma már nemcsak a természetfelettit keresik benne, hanem az emberi lélek mélyebb rétegeit is kutatják.

A vámpírizmus valamilyen formája szinte minden kultúrában megtalálható. Az ókori Egyiptomban vérivó istenek és istennők léteztek, míg az asszírok hittek abban, hogy a temetetlen testek vérszívóként térnek vissza. Az egyiptomi vérivó istenek is hozzájárultak a mítosz kialakulásához. Különös jelenségek, mint az exhumált testek meglepően jó állapota, vagy a testből szivárgó vér, mind-mind erősítették a vámpírok létezésébe vetett hitet. A bomlás lassúbb lehet bizonyos körülmények között, és ha a holttest pirospozsgásnak tűnik, még inkább növeli a vámpírlét gyanúját. A vérivás mint erőforrás, több ősi mítosz alapját képezi, és a modern vámpírfilmekben is megőrződött ez az elképzelés, misztikummal, szexualitással és erővel ötvözve.

A vámpírok testének regenerációs képessége és hosszú élettartama mindig is a figyelem középpontjában állt. A legújabb vámpírmítoszok szerint nem feltétlenül élőhalottak, de különleges vérképződési mechanizmusuk van, amely lehetővé teszi számukra, hogy gyorsan gyógyuljanak, és csak nagyobb sérülések, például a fej levágása végezzen velük. A vámpírok fényérzékenysége azonban megmaradt, bár a modern világban napszemüveggel vagy napvédő krémmel is védekezhetnek a napfény ellen.

Elmondható tehát, hogy a vámpírizmus a mítoszokon túl napjainkban is élő jelenség, és vannak, akik ezt életformaként követik. Egy televíziós műsorban, amely szokatlan rutinokkal rendelkező embereket mutatott be, rábukkantak egy férfira, aki saját bevallása szerint vámpírként éli mindennapjait. Története szerint egy napon egy nő a buszon félrehívta, és közölte vele: „te is vámpír lehetsz, mint én.” Ezt követően a férfi új életerőre kapott, és mélyebben foglalkozni kezdett a vámpírizmus kutatásával. Nagymamája egy kóserhentestől szerzett számára vért, amitől – állítása szerint – nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett. Úgy véli, sok vámpír él közöttünk, de nehéz őket felismerni, mivel jól alkalmazkodnak a környezetükhöz. Szerinte a vámpírizmus egy pszichés állapot, amelyet ugyan lehet kontrollálni, de nem gyógyítható.

A fent kutatott tények rávilágítottak arra, hogy a vámpírizmus nem csupán kulturális vagy mitológiai jelenség, hanem bizonyos emberek számára valós életmódként jelenik meg, ahol a határ a valóság, illetve a fantázia között elmosódik.

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év