Már a szerelem fölött is átvette a hatalmat az internet…

Manapság, ha felmegyünk bármilyen közösségi média platformra, lehetetlen, hogy ne jöjjön velünk szembe egy olyan poszt, ahol egy szerelmes pár épp leírja, mennyire hálás a másikért, vagy épp részletezi, mit szeret a másikban. Igen, tényleg aranyos valamilyen szinten, hogy valaki felvállalja párját az „egész világ” előtt, viszont ilyenkor megfordul bennem az a bizonyos kérdés, amivel szerintem nem vagyok egyedül, hogy mégis miért kell nekem azt tudnom, hogy hány hónapja boldogítják egymást? Vagy miért kell nekem, meg a többi követőnek azt tudni, hogy most hány naposak, hetesek, évesek lettek, és azt, hogy ez mennyire boldogítja őket? Ilyenkor lehet, én vagyok a hibás, hogy figyelembe veszem a posztot, mert tény és való, mindenki azt közöl a közösségijére, amit csak szeretne, és én szimplán tovább tudnék görgetni anélkül, hogy egy másodpercig is foglalkoznék vele. Bármennyire is „ignorálom” az effajta posztokat, valahogy sosem fogom megérteni, miért is ennyire jelentős egy kapcsolatban az, ha a párod kitesz rólad egy képsorozatot és odailleszt milliónyi szívecskét… Vajon ettől fog téged jobban szeretni? Sajnos kétlem.

Nem is csodálom, hogy ide jutottunk, mivel napjainkban a legtöbb ember a sikereit hamarabb osztja meg a nagyvilággal, mint a családjával, barátaival. Ismerek olyan eseteket, ahol folyamatos viták is vannak párok között, ha a másik elfelejtette kitenni az oldalára azt, hogy épp hanyadik évfordulójukat ünneplik. Véleményem szerint nagyon szomorú, hogy többet ér nekik egy ilyen bejegyzés, mint az, hogy együtt ünnepeljenek, kettesben. Végülis ki más kéne ezt megünnepelje, ha nem ők. Sőt néha kicsit veszélyesnek is tartom azt, hogy minden boldog együtt töltött pillanatról tudjanak a követök, mert attól még, hogy te örülsz neki, nem azt jelenti, hogy mindenki más is. Sosem lehet tudni, ki kíván neked épp rosszat vagy irigykedik. Ezért is fontos mindig megválogatni, mi kerül ki az internetre, és mi nem. Egyrészt ezzel a mindenki-szeme-láttára-ünnepléssel több bajt lehet szerezni, mint jót, mivel rengeteg pletyka terjenghet a párról, másrészt meg nem szabad teret hagyni az emberek képzeletének, és az intim pillanatok egy nyomós okkal nevezhetők intimnek. Lényegében sok jó nem sülhet el abból, ha egy pár folyamatosan megosztja mindenkivel örömeit, és ez megint egy olyan dolog, ami pontosan leírja ezt a társadalmat, melyben élünk.

Valamilyen szinten mindenkiben van egy apró megfelelési vágy, s az internet csak nehezített ezen a helyzeten. Közösségi oldalak álatal próbálunk beilleszkedni, nem kitűnni a tömegből. Sokan azért is posztolhatják ki párjukat, mivel eszeveszettül vágyakoznak arra, hogy társadalmi szinten elfogadottak legyenek. A sok pozitív komment, a lájkok sokasága megnyugvást kelt bennük, s talán még úgy is érzik, hogy elértek valamit, ami nem mindenkinek sikerül. Miután rengeteg embertől beérkezik az a bizonyos üzenet, hogy „sokáig”, realizálják igazábol azt az élethelyzetet, amiben vannak, a súlyát egy kapcsolatnak. Érdemes ezen egy kicsit elmélyülni, hogy hová is jutottunk, ha egyeseknek egy üzenet kell ahhoz, hogy fel tudják fogni, mit is élnek át.

Lehetetlen, hogy ez a társadalmi probléma a közeljövőben változzon, sőt szerintem csak egyre rosszabb lesz. Sokan nem is mernek ellene felszólalni, mivel félnek attól, hogy mi lesz, ha senki sem ért velük egyet. A lényeg, hogy ne ronstunk a helyzeten, s jól gondoljuk meg, mit tegyünk ki az internetre, s mit ne!

Tapaszi Jessica,
Ady Endre Elméleti Líceum,
12. E osztály