A szocializáció és az iskola összefüggései

2024.10.18.

Szinte minden pedagógus és kutató egyetért abban, hogy a család az elsődleges szocializáció helyszíne. A gyerekeket általában családon belül érik az első benyomások, hatások. Ebben a szociális közegben sajátítják el az anyanyelvüket, a legalapvetőbb szociális készségeiket, a kulturális értékeket és a világszemléletüket. Amikor a gyerekek bekerülnek az iskolába, akarva-akaratlanul is magukkal viszik a családon belül elsajátított értékeket. Ha a szülő nagyon szabadelvű nevelési formát alkalmazott, vagyis mindent megengedett a gyereknek és semmit sem tiltott neki meg, akkor ez egy folyamatos konfliktusforrás, problémaforrás lehet a tanteremben, ahol szabályok vannak, rend van, házi feladatot kell oldani, a tanórán csendben lenni, vagy akár tisztelettel beszélni a tanárokkal. Folyamatos konfliktust idézhet elő az, ha a pedagógus nevelési eszméje nem egyezik meg a szülő által képviselt nevelési eszmével. Úgy gondolom, hogy egy külön csoportot alkotnak a szociálisan nehéz helyzetből érkező gyerekek, ahol a szegénység miatt még kevesebb idő és energia jut a gyerekek nevelésére. Ebben az életben nem mindenki indul egyenlő esélyekkel: egyesek jobb szociális körülmények közé születnek, míg mások mondhatni kegyetlen körülményekkel találják szemben magukat már kicsi kortól kezdődően.

„Kétségtelen, hogy a társadalmunkban még meglevő és a társadalom strukturális viszonyaiba mélyen beágyazott szakmaszerzési, mobilitási esélyegyenlőtlenségek alapvetően befolyásolják a felnövekvő generációk egész életútjának alakulását, körülhatárolják a majdan elérhető társadalmi funkciót, a társadalmi munkamegosztás rendszerében betöltendő helyet, a személyes adottságok és képességek kifejlesztésének lehetőségeit, továbbá az anyagi és szellemi javak elsajátításának módját és mértékét. Mivel az esélyegyenlőtlenség rendszerint nem egyedül jelenik meg, hanem sokféle (anyagi, regionális, kulturális, nemek szerinti stb.) egyenlőtlenség hatásainak megnyilatkozása, e jelenség vizsgálata a társadalmi egyenlőtlenségek átfogó rendszerének sajátosságaiba is bepillantást enged.” (Gazsó 2003)

Véleményem szerint a szocializáció kapcsán fontos megemlítenem úgy a családi modellt, mint a másodlagos szocializációs színteret, az iskolát is. A továbbiakban ennek a két fogalomnak a meghatározására és a közöttük lévő viszony tisztázására fog irányulni a cikk.

A XIX. században a családszociológia, a fejlődés- és neveléslélektan a nukleáris családmodellt tekintette a társadalom természetes alapjának. A szociológia úgy határozza meg a nukleáris családot/hagyományos családot, mint egy olyan társadalmi egység, mely két, házas szülőből és gyermekeikből áll. A század felfogása szerint a szülők feladata a gyermekek felnevelése, az anyagi biztonság megteremtése és a biológiai szükségletek biztosítása.

„Levi Strauss A család története című kötet előszavában a család működésének kétoldalú meghatározottságára hívja fel a figyelmet. A család egyrészt elemi-biológiai szükségletek kielégítésében játszik fontos szerepet, minden társadalomban jelen van, ennek tudható be, hogy az együtt élők létszáma is mutat bizonyos fokú stabilitást. Ugyanakkor a családok meghatározott társadalmi, demográfiai, gazdasági és ideológiai feltételek között működnek.” (Kósa-Vajda 2005: 77)

Ezen feltételek közül a pedagógus mindegyikkel foglalkozik a munkája folyamán. Ezért tartom különösen fontosnak a tanári etikettet, ami arra vonatkozik, hogy hogyan kezeli a speciális eseteket, milyen témák által tudja megszólítani a diákokat, illetve hogy legyen tekintettel arra, hogy ki milyen szociális közegből érkezik. A XX. század derekán megjelent egy új családmodell, az úgynevezett modern család. A kutatások kiemelik, hogy a második világháború után a fejlett országokban megnőtt a házasodási kedv, a férfiak átlagosan 23, míg a nők 22 éves korukban házasodtak. A század közepe fele a gyermekek 95%-a született házasságon belül, nagyon kevés volt a házasságon kívüli születés. Ez a társadalmi rend viszont nem sokáig maradt fenn, mivel a XXI. század elején megnőtt a válások száma, sokkal több csonka család is lett. A kortárs tendenciák azt mutatják, hogy a fiatalok igyekszenek minél több ideig kihasználni a „mamahotelt“ és a „papabankot“, a házasságkötés kitolódik 30, akár 35 éves korra is, ezért eléggé elterjedt, hogy a házastársak már csak egy gyereket vállalnak, ami közvetett módon a népességcsökkenés jelenségéhez vezet. Ez egy olyan jelenség, mely nem csak a társadalom struktúráit, hanem az iskolarendszert is érinti, mert a népességfogyás miatt egyre kevesebb diák lesz az iskolában. Abból is adódhat konfliktus a pedagógus és szülők között, hogy pontosan mi a tanár, és mi a szülő feladata a gyereknevelés során. A pedagógusok bizonyos esetekben azzal a helyzettel találják szemben magukat, hogy teljesen más szerepköröket tartanak feladatuknak, mint a szülők.

Nagy Ádám és Trencsényi László Szocializációs közegek a változó társadalomban – A nevelés esélyei: család, iskola, szabadidő, média című könyvükben részletesen kitérnek a család funkcióira, azon feladatokra, melyek a szülők, esetleg nagyszülők hatáskörébe tartoznak. A szerzők az alábbi családi funkciókat különböztetik meg: biológiai-reprodukciós funkció, gazdasági funkció, szeretet-biztonsági funkció, identitásfunkció (szocializáció, nevelés, kultúra). „A biológiai-reprodukciós funkció hagyományosan a belső reprodukciót (saját gyerek) jelentette. A modern társadalomban kétségkívül leginkább ez puhult fel ettől mint feltételtől (értsd: családnak azt nevezve, amely szülői generációja képes szaporodni), a gyereknemzés szándékának, illetve a külső reprodukciónak az elfogadásán át (genetikailag nem leszármazó gyermekvállalás: örökbefogadás stb.) a tudatosan vállalt gyermektelenség elfogadásáig.” (Nagy-Trencsényi 2012: 39-40)

A történelem során a családnak mindig is volt egy gazdasági funkciója, ami az ipari társadalmakban egy kicsit megkopott, de nem tűnt el. A család ezen funkciójáról azért kell minden pedagógusnak tudomást vennie, mert a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket is integrálnia kell az osztályközösségbe. Például az iskolában megtörténhet az, hogy osztályon belüli csoportosulások, klikkesedés alakul ki: a jobb helyzetekben levők a saját szociális rétegükkel tartanak kapcsolatot, és kiközösítik a szegényebb diákokat. Az iskolán belüli szocializáció során a pedagógus feladata, hogy erre felfigyeljen, és minél hatékonyabban járjon el: „Ma a gyerekek majd harmada, illetve a nagy családok csaknem fele él mélyszegénységben. A magyar szegénységvizsgálati kutatások szerint a háztartás munkaerő-piaci helyzete, a gyermekek száma, a lakhatási körülményei, a településjelleg és mindenekelőtt a romaszármazás a legfontosabb szegénységi kockázatot növelő tényezők.” (Darvas-Tausz 2006)

A szakirodalom arra is felhívja az olvasók figyelmét, hogy a család rendelkezik egy szeretet-biztonság funkcióval, ami akkor működik jól, ha az adott család megtalálja az úgynevezett arany középutat. Természetesen extrém esetek is léteznek: olyanok, amikor a gyerek semmilyen szeretetet nem kap a családon belül, és az iskolában keresi ezt; és olyanok, amikor a gyereket túlságosan is szeretik, és meg akarják óvni mindentől, mintegy burokba zárva nevelve őt fel. A XX. század felismerte annak a fontosságát, hogy nem elég csak beszélni a gyermekek jogairól, ezeket írott törvények keretein belül is rögzíteni kell a családi és iskolai szocializáció sikere érdekében. A gyermekek jogairól szóló egyezményt 1989-ben fogadták el New Yorkban. Az egyezmény szerint minden gyermek egyenlő (bőr, nem, életkorra való tekintet nélkül), és joga van:

A szeretethez és gondoskodáshoz (a gyermek kiszolgáltatott, joga van a testi, lelki, szellemi táplálékhoz)
Megfelelő és egészséges tápláláshoz (gyermek nem éhezhet)
Tanulni és iskolába járni (objektív és pluralista iskola)
Egészségügyi ellátáshoz
Játszani (személyiségfejlődésének egyik legfontosabb letéteményese)
Nem dolgozni (tilos kereső tevékenységként dolgoztatni, de ebbe nem tartozik bele a családi munkamegosztás)
Nem bántalmazottnak lenni (tilos a fizikai, lelki és szellemi bántalmazás)
Nem erőszakban és háborúban felnőni
Nem szexuálisan bántalmazottnak lenni
Véleménye kifejtéséhez (korának és érettségének megfelelően a családban és a társadalomban)
Saját vallást választani (14 éves kortól)
Információkhoz jutni (szükségletei kielégüléséhez)

Véleményem szerint a nevelés és a szocializáció szorosan összefügg a társadalmi, gazdasági és a történelmi körülményekkel. Például, ha háború van, annak az iskolai életre és a szocializációra is lesznek hatásai. Ha egy gazdasági válság van kibontakozóban, az is meg fogja mutatni hatását az iskolai életben. A pedagógusnak mindig reagálnia kell ezekre a hatásokra. Az is igaz, hogy az iskola csak egy másodlagos szocializációs színtér, de még így is nagyon nagy hatással van a fejlődő gyermekek kultúrájára, szellemiségére és identitására. Romániában a magyar családok körében sokszor képezi vita tárgyát, hogy a gyereket magyar vagy román tagozatba írassák.

Sajnos vannak olyan magyar családok, amelyek úgy döntenek, hogy gyereküket a többségi oktatás felé irányítják, abban reménykedve, hogy ha csemetéjük román osztályban végez, sokkal jobb esélyei lesznek a munkaerő-piacon. Mint mindennek az életben, a többségi oktatásnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai: ha a gyerek román osztályba jár, valószínűleg sokkal jobban megtanul románul, jobbak lesznek az államnyelvi kompetenciái, de a szocializációja, kultúra-elsajátítása is ebben a környezetben fog végbemenni, vagyis megtörténhet, hogy elszakad a gyökereitől, és sokkal közelebb fogja érezni magához a román kultúrát, mint a magyart. Az iskolának számos funkciója volt, van és lesz is. Természetesen ezek a funkciók kultúránként, országonként és történelmi koronként változnak. Más funkciót töltött be az iskola a XVII. században, és egy teljesen más funkciót tölt be a XXI. században. Nagy Ádám és Trencsényi László két különböző modellt is bemutat a fent már említett könyvben az iskola funkcióit illetően:

„Pusztán szemléltetésül egyfajta nevelési célrendszert az alábbiakban mutatunk be:

Affektív célok (tartalmas emberi kapcsolatok kialakításának nevelése), pl.: együttérzés, összetartozás
Kognitív célok (önművelődés kialakításának nevelése), pl.: tudásfejlesztés, aktivitás, érdeklődés fejlesztése
Morális célok (erkölcsi-akarati tényezők nevelése), pl.: önálló felelősségvállalás, értékrend
Életstílussal kapcsolatos célok (felnőtt életre nevelés), pl.: életmód, rugalmasság
Állampolgárságra nevelés (demokratikus részvételre és szakmára történő nevelés), pl.:állampolgári nevelés, hivatásra nevelés.” (Nagy-Trencsényi 2012: 70)

Úgy vélem, hogy ezeket a célokat minden tanár a saját tantárgyán belül kell megvalósítsa a rejtett tanterv aktivizálásának segítségével. Szerintem a nyelv és irodalom szakos tanárok vannak a legjobb helyzetben ebből a szempontból, mert az irodalom tanítása által lehet a legkönnyebben fejleszteni ezen kompetenciákat, készségeket. Az irodalmat nem szabad sablonosan tanítani, hanem interaktívan, (nemzeti, kulturális, állampolgári) értékeket fejlesztve.

„Összevetve az iskolai funkciók, célok, feladatok sokrétű és szerteágazó rendszerét, megállapíthatjuk, hogy az iskola fő feladata tulajdonképpen hármas, van benne egyéni, közösségi és társadalmi mozzanat:

Egyfelől, az egyén korszellemnek megfelelően értelmezett, különböző értékek érvényesítésével való <<kiteljesítése>> (személyiségfejlesztés, perszonalizáció, individualizáció, abszurd esetekben visszafejlesztése: például janicsárnevelés)

Másfelől a csoportba, közösségbe, társadalomba illeszkedés (társadalmi integráció, szocializáció és, szerencsés esetben, mobilizáció)

Harmadrészt a kultúra (ennek részeként a társadalmi szerkezet, a munkaerő-utánpótlás, nemkülönben a szimbolikus javak, szűkebben a társadalmi közbeszéd és viselkedés, ideértve az öltözködési, táplálkozási, kommunikációs stb. kultúraelemeket is) elsajátítása, újratermelése más társadalmi intézményekkel (család, kulturális és sportintézmények, médiumok stb.) együttműködve.” (Nagy-Trencsényi 2012: 70)

Bibliográfia:

Darvas Ágnes – Tausz Katalin (2006): Gyermekszegénység, Demos Kiadó, Budapest.

Gazsó Ferenc (2003): Az esélyegyenlőségek és az iskolarendszer. In: in Meleg Csilla (szerk): Iskola és társadalom. Dialog Campus Kiadó, Budapest, 233–244.

Gábos András – Szivós Péter (2008): A gyermekkori háttér és az iskolázottság. In: Kolosi Tamás,Tóth István György (szerk.): Újratervezés. Életutak és alkalmazkodás a rendszerváltás évtizedeiben. Tárki, Budapest, 121–134.

Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (2005): Neveléslélektan, Osiris Kiadó, Budapest.

Nagy Ádám – Trencsényi László (2012): Szocializációs közegek a változó társadalomban A nevelés esélyei: család, iskola, szabadidő, média. Ifjúságszakmai Társaság Alapítvány, Budapest

Erni-Szakács Szilárd