Migráció brit szemszögből nézve

Az életben mindennek megvan a pozitív és a negatív szempontja, előnye és hátránya. Nincs jó rossz nélkül, és rossz jó nélkül. A migráció sem egy új társadalmi jelenség, mindig is létezett, de a média minden korszakban az adott történelmi és politikai kontextushoz igazodva mutatta ezt be. A brit média mindkét oldalát megjeleníti ennek a jelenségnek: nem csak az előnyeivel foglalkozik, hanem a hátrányait is a médiafogyasztó közönség elé tárja. A menekültek élete egy igazán népszerű téma lett az európai médiában a XX. század elején, és mivelhogy azóta is igazán sok országban van háború, polgárháború, mozgósítás, szegénység, üldöztetés, jelen pillanatban is sok cikk születik erről a jelenségről.

A The Guardian hírszerző ügynökség 2021-ben publikált egy cikket „I feel inspired here”: refugees find business success in Naples címmel. Ez az újságcikk azoknak a menekülteknek a helyzetét mutatja be, aki Európába jönnek egy jobb élet reményében: vannak esélyeik, találnak maguknak munkát, és úgy érzik, hogy az európai körülmények inspirálják őket. Maga a cikk egy 29 éves afrikai menekült életéről szól, pontosan Paboy Bojang-ról, aki pár évvel ezelőtt érkezett Olaszországba. A vele készült interjúban Bojang megemlíti, hogy az első év nagyon nehéz volt számára, rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie, és sokat kínlódott, mivelhogy minden új volt a számára: az ország, a régió, a törvények, a kultúra, de egy év elteltével sikerült barátokra szert tennie, akik törődtek vele és segítettek neki: „Az első év nehéz volt, és a második évben, amikor több embert ismertem meg és barátokat szereztem, akik törődtek velem, elkezdtem beleszeretni Nápolyba… Itt inspirálva érzem magam.” A médiacikk írója részletekbe menően mutatja be Bojang tevékenységét a koronavírus-járvány ideje alatt is. Amikor 2020-ban Olaszországban elkezdett terjedni a koronavírus, Bojang tudta, hogy ez nem állíthatja őt meg, és úgy döntött, hogy ezt az időszakot egy igazán hasznos módon fogja eltölteni, mégpedig elkezd varrni. Pár hónappal később, amikor Bojang pár fényképet posztolt az Instagramon az általa készített dolgokról, felejthetetlen sikerekben volt része. Ez az újságcikk nem csak Paboy Bojang történetét említi meg, hanem más menekültek nehézségeit, problémáit is, mint például Mozeh Keitaét. Ő is egy a sok menekült közül, aki munkát, kedvességet és elfogadást talált Olaszországban. Szakácsként és zenészként dolgozik, és a dalait brit rádióállomások is közvetítik. Ezek a menekültek sikertörténetekről számoltak be, mivelhogy sikerült megvalósítaniuk az álmaikat, találtak maguknak munkát, és beilleszkedtek az olaszországi társadalomba.

A BBC News videói között találtam viszont olyanokat is, amelyek a migráció negatív aspektusaira összpontosítanak. Például 2022. február 24-én, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, a BBC a lembergi vasútállomásról közvetített hírekett azokról a milliókról, akik a háború miatt nyugatra akarnak menekülni. Ez a beszámoló megjeleníti a krízist, azoknak az embereknek a traumáját, akiknek el kellett hagyniuk a szülőföldjüket, és még azt sem tudják, hogy lesz-e valaha még lehetőségük visszatérni; maga a riporter is megjegyzi, hogy félelem és kétségbeesés hatja át az egész mindenséget. Azon a napon a BBC riporterei készítettek pár interjút azokkal a menekültekkel, akik Lengyelországba érkeztek. Caterina Leontieva azt mesélte a riportereknek, hogy ő a lányával együtt érkezett meg, és 52 órába telt, mire kijutottak a háborús zónából. Arra a kérdésre, hogy milyen érzések kavarognak benne most, hogy el kellett hagynia a hazáját, így válaszolt: „Még nem tudom, úgy vagyok vele, mintha csak könnyek jönnének… Kezdek rájönni… de remélem, hogy ez egy rövid időutazás, és hamarosan visszatérünk.” (Ukraine refugee crisis: „millions may flee West”, 04:40 – 04:52) Azt tapasztalhatjuk, hogy a menekültek mag vannak rémülve, ijedtek, sokkos állapotban vannak, de ennek ellenére reménykednek, hogy minél hamarabb hazatérhetnek.

Egy másik cikk ebben a témában a BBC News weboldalán jelent meg, s egy szír menekült életét meséli el, aki Walesben tanárképzésre jelentkezett, azért, hogy megvalósítsa az álmát. A Syrian refugee retraining to become teacher in Wales című újságcikk megemlíti, hogy Inas Alali egy igazi példakép szeretne lenni a gyerekei és más menekültek számára egyaránt. Meggyőződése, hogy az élet megy tovább, és nekünk, embereknek adaptálódnunk kell az új körülményekhez, még akkor is, ha olyan menekültek vagyunk, akiknek el kellett hagyniuk egy háborús országot. Inas Alali Szíriában is pedagógusként dolgozott, de kitört a polgárháború, elmenekültek, s nemsokára még a férjét is rákkal diagnosztizálták, aki 42 éves korában meghalt. Úgy vélem, hogy ebben az újságcikkben két fő téma dominál: az élet kegyetlensége (Inas Alalinak el kellett menekülnie Szíriából a polgárháború miatt, ezt követően egy teljesen új országban és új kulturális körülmények között találta magát, a férje a rák miatt meghalt), és ennek a nőnek az elszántsága és erős jelleme: „Folytatni szeretném az életemet… egy igazi példakép szeretnék lenni a gyerekeim és más menekült nők számára, akik úgy érzik, hogy vége az életnek, amikor országot váltanak.” Így nyilatkozott Inas Alali. Ez a cikk az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy a migrációnak pozitív aspektusai is vannak: a menekültek felfrissíthetik a munkaerőpiaci viszonyokat, és bizonyos esetekben folytathatják azt a szakmát, azt a tevékenységet, amit a konfliktus kirobbanása előtt űztek a szülőföldjükön. Ezt az ötletet a legjobban Dr. Hussein Halabi fogalmazta meg, a szíriai Walesi Társaság alelnöke: „Fizetni akarnak, hozzájárulni a társadalomhoz, a walesi társadalomhoz, a szélesebb brit társadalomhoz.” Az alelnök azt is kihangsúlyozta, hogy „támogatásra van szükségük, azért, hogy átképezzék magukat”. Teljes mértékben egyetértek ezzel a gondolattal, a menekülteknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy nyelvet, szakmát tanuljanak és integrálódjanak az új kultúrába és társadalomba.

Úgy gondolom, hogy megértőek és segítőkészek kell legyünk a menekültekkel szemben, mert a történelem kereke megállás nélkül forog, s bárki, bármikor, bárhol kerülhet bajba. Sosem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, s pont ezért kell megértőek és segítőkészek legyünk azokkal, akik pont most, a jelen pillanatában vannak bajban.

Erni-Szakács Szilárd

Kiemelt fotó forrása: https://okageweb.org/new-blog/understanding-migration-hall-2011