Csapatépítő a PKE-n – Interjú
A legtöbben már túl vagyunk az egyetemi év kezdetének az elsődleges nehézségein; megtapasztalttunk már rengeteg olyan dolgot ezalatt a pár hét alatt, amiről talán még álmodni sem mertünk eddig. De kijelenthetem, hogy mindnyájan túléltük, épségben vagyunk, és a legtöbben még élvezzük is.
Néhány nappal korábban magyar és magyar-angol szakos hallgatók a Partiumi Keresztény Egyetem jóvoltából elutaztak, hogy egy felejthetetlen napot tölthessenek Biharfélegyházán, a Napraforgó alkotótáborban, tanáraik és szaktársaik társaságában. A hírek szerint ez a nap feledhetetlen volt számukra, így megkértem az egyik szaktársamat, hogy legyen olyan kedves, és meséljen nekem egy kicsit erről a napról, hisz elsőévesként sikerült teljesen lemaradnom róla.
Mai interjúalanyom Szabó Ildikó, elsőéves Magyar nyelv és irodalom szakos hallgató, aki önfeledten mesélt a csapatépítőn szerzett élményeiről.
Hogyan képzelted el a csapatépítő napot, milyen elvárásokkal indultál neki, és miért döntöttél úgy, hogy végül csatlakozol társaidhoz, és te is ellátogatsz Biharfélegyházára?
Ildikó: Azért döntöttem úgy, hogy elutazom erre a napra, mert mindenképpen szerettem volna egyetemen kívül is időt tölteni a szaktársaimmal, tanáraimmal és felsőbb éves hallgatókkal. Ez a csapatépítő program egy jó lehetőség volt arra, hogy jobban megismerjük egymást. Én pontosan így képzeltem el egy csapatépítőt: ismerkedés, beszélgetés, játékok, finom ebéd és sok-sok nevetés.
Mit tapasztaltál, mennyire voltak a tanárok nyitottak a diákokkal, és milyen volt fordítva?
Ildikó: Úgy gondolom, hogy a tanárok mindig nyitottak a diákok felé, és ez a csapatépítőn sem volt másképp. Nagyon kedvesek és lazák voltak velünk szemben, a felsőbb évesekről nem is beszélve. Mi, gólyák, próbáltuk félretenni a gátlásainkat és a félelmeinket, hogy nyitottan tudjunk hozzáállni ehhez a naphoz, és szerintem ez sikerült is.
Mennyire álltak pozitívan a naphoz a társaid, illetve a tanáraid?
Ildikó: A tavalyi csapatépítőről is sok jót hallhattunk, mindenki pozitív élményekkel gazdagodott előző évben is, így úgy gondolom, hogy abszolút jól álltak/álltunk ehhez a naphoz.
Hogyan telt ez a hétfői nap számotokra? Milyenek voltak a programok, miket csináltatok, voltak-e feladatok és ha igen, milyenek?
Ildikó: Míg a harmadévesek és néhány tanár az ebédünket készítette (ami mellesleg nagyon finom volt), addig a másodévesek ismerkedős feladatokkal kedveskedtek nekünk, hogy jobban meg tudjuk ismerni őket és egymást is. Nagyon nyitottak voltak velünk szemben, így hamar feloldódott a hangulat, és a kezdeti idegesség helyét átvette a jókedv. Ezen kívül játszottunk beugrót, amin néhány tanár is részt vett, ennek köszönhetően pedig ötletes és kreatív színdarabokat láthattunk.
Milyen új tudással gazdagodtatok ezen a napon? Tanultatok-e valami újat tanáraitoktól?
Ildikó: A csapatépítő keretein belül hallhattunk egy előadást az álmokról, amelyet Balázs Géza tanár úr tartott nekünk. Nagyon elgondolkodtató és érdekes volt. Ezen kívül János Eszter tanárnő egy izgalmas kvízzel készült, Nagyvárad kulturális öröksége címmel, így felmérhettük a tudásunkat, és tanulhattunk rengeteg új dolgot Nagyváradról.
Mit javasolsz azoknak az évfolyamtársaknak, akik éppen csapatépítő előtt állnak?
Ildikó: Azt tanácsolnám nekik, hogy mindenképpen menjenek el, mert ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerkedjenek egymással és másokkal is. Álljanak hozzá pozitívan ehhez a csapatépítőhöz, mert ha megengedjük magunknak, akkor ez egy nagyon jó maradandó élmény tud lenni, és akár összekovácsolhatja az embereket is.
Hálás köszönet Ildikónak, amiért gondolatban engem – és remélhetőleg másokat is – elrepített erre a csodás napra. Rajtam kívül talán elsőéves társaim is kedvet kaptak, hogy a következő csapatépítő napon részt vegyenek, hisz Ildikó szerint kár lenne kihagyni!
Kiemelt fotó forrása: PKE Magyar nyelv és irodalom hivatalos facebook oldala
Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év