Baby
„Girls just wanna have fun”
„Ha 16 éves vagy, és Róma egyik legszebb, legelőkelőbb negyedében laksz, valóban szerencsésnek érezheted magad.” Akik olvasták már a cikkeimet, talán tudják, hogy hatalmas rajongója vagyok Olaszországnak és az olasz kultúrának. Bár Róma valamiért sosem volt az első számú úti célom, egy sorozat megváltoztatta ezt a bizonyos úti célt. Nem feltétlenül a történet miatt, hanem az olasz életérzés, amit átadott. Ma a Baby sorozathoz szeretnék egy kis kedvet csinálni nektek.
A Baby című sorozat két római tinédzser lány, Chiara és Ludovica életét követi nyomon, akik látszólag mindent megkaptak: jó család, anyagi jólét, ők mégis ürességet éreznek az életükben. A társadalmi elvárások, a folyamatos megfelelési kényszer és a nyomás, amit környezetük helyez rájuk, elviselhetetlenné válik számukra. Ebből az elnyomó légkörből próbálnak kitörni, és ennek hatására fokozatosan beszippantja őket a város alvilága, ahol kettős életet kezdenek élni. A lányok mellett két fiú, Niccoló és Damiano, is kulcsszereplője a történetnek. Céluk közös: keresnek valamit az életükben, amit nem tudnak pénzzel vagy társadalmi státusszal megszerezni.
A sorozat külön érdekessége, hogy valódi események ihlették: a történet alapját egy valós olaszországi botrány szolgáltatta, ami még inkább hitelessé és izgalmassá teszi a cselekményt.
A Baby nem csupán egy tinidráma, hanem egy rávilágító történet a mai fiatalok belső küzdelmeiről és a társadalom elvárásai közötti feszültségről. Számomra a sorozat egyik legnagyobb vonzereje az olasz életérzés, amit mesterien adott át. Hozzáteszem, mikor először láttam, magam is 16 voltam, így nyilván sokban tudtam azonosulni a szereplőkkel. A sorozat nemcsak a gyönyörű római környezetet mutatja be, hanem azt az intenzív érzést is, amikor valaki meg akar szabadulni a korlátoktól, és ki akar törni a megszokott keretek közül.
Sokszor érezhettük már mi is, hogy menekülnénk valami elől – egy érzés, egy helyzet vagy akár saját magunk elől. Chiara és Ludovica története épp ezt a vágyat testesíti meg. Mindenképpen azonosulni tudtam a karakterek dilemmáival, még ha az általuk választott út nem is tűnik mindig helyesnek. Az életük tele volt feszültséggel, és bár az anyagi javak bőségesen adottak voltak számukra, mégis ott lappangott az üresség érzése, mely miatt folyamatosan kerestek valamit, amit nem lehet megvenni.
Ez a sorozat rávilágít arra, hogy mennyire összetett a tinédzserek világa, még akkor is, ha kívülről tökéletesnek tűnik az életük. Emellett, a sorozat érzékletesen mutatja be az élet kettősségét: a fényűző, gondtalan felszínt, és az alatta meghúzódó, sötét valóságot.
Te mit gondolsz, valóban ilyen érzés lehet 16 évesnek lenni (Rómában)? És te érezted már úgy, hogy ki kellene törnöd a megszokott keretek közül?
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év