Mik ezek az új törvények? – 2. rész
Az iskolai öltözködésről
Sok mindenkitől hallhatjuk, kicsik és nagyok egyaránt, hogy az iskola nem divatbemutatóra kitalált hely, s ebben természetesen van is igazság. Az idei évtől kezdődően nem is lehet meglepő az erre vonatkozó új törvény, amely előírja a diákok számára megengedett viseletet, sok esetben még azokban az intézményekben is, ahol nincs egy megadott színű vagy emblémájú egyenruha. A diákok, különösen a 9-12. osztályos tinik szájából hallhattunk is ehhez kapcsolódóan egy-két felháborodást vagy egyenruha elleni érvet. A kérdés az, hogy a diákok részéről ez pusztán csak dac és ellenkezés/lázadás, vagy valóban van igazság a szavaik mögött?
Ebben a cikkben egy líceumba járó diáklány fogja megosztani saját és másoktól hallott pro-és kontra érveit a témával kapcsolatban. Ahogy az előző részben is, megpróbál nem részrehajló lenni.
1. Hogyan legyek önmagam?
Egyes tanárok, vagy jobban mondva egyes iskolák vezetőségei úgy tartják, hogy az egyenruha a diákok iskolájuk iránti szeretetét és büszkeségét jelképezi, ennek értelmében pedig egyikük számára sem lehet probléma hordani azt. Általában minden iskola igyekszik olyan egyenruhákat megtervezni, majd forgalomba hozni, amely elsősorban jellemzi őket, valamint mindent (kompromittálót) el is takar egy diákon. Ennek használata nagyon hasznos lenne abban az esetben, ha a tanárok is ugyanúgy hordanák. Itt nem egy közös kirándulásról, vagy egy megemlékezésről van szó, hanem a napi vagy legalább heti alkalmakról, amit a gyerekektől is elvárnak. Ezáltal egyenrangúságot is sugallnának, valamint, ami még fontosabb, példát is statuálnának a diákok előtt.
Ha nem is kifejezetten az egyenruhát vezetik be a diákok mostani öltözete helyett, hanem betiltják a szakadt farmereket, a rövidebb felsőket, a kicsit mélyebb dekoltázsú blúzokat, máris megvonják őket önmaguktól. A diákok, a tinédzserek leggyakoribb önkifejezési formája az öltözet vagy a kiegészitőik, amik lehetnek ékszerek, övek vagy más tárgyak. Amennyiben egy egyenruha mögé rejtik az értékeiket, a tulajdonságaikat, nem mutathatják meg sokszínűségüket vagy gondolataikat a világról. Természetesen ebben az esetben is vannak túlzások a diákok részéről, amikor nem az időjáráshoz mérten öltöznek fel, de ez nem ok arra, hogy megfosszuk/ák őket attól a szabadságtól, amit az öltözetük adhat nekik. Az iskolában töltenek 6-7 órát, azonkívül pedig sajnos már nem tudnak más olyan helyekre járni, ahol kiélhetik különleges stílusukat.
2. Mi vonja el a figyelmem?
A másik mondat, amit nem kifejezetten az öltözékekre gondolva mondanak az emberek, az az, hogy ne viseljünk olyasmit, ami elvonhatja a figyelmünket az óra anyagáról, a telefonhoz hasonlóan. Ebbe a kategóriába rangsorolják a műkörmöket, a műszempillákat és minden olyan dolgot, amely egy kicsit is műnek jellemezhető. Itt nem is kifejezetten a túl hosszú körmökkel vagy túl dús pillákkal lehet probléma – ám igazából ez is az önkifejezés egyik formájának tudható be – hanem azzal, hogy a minimális manikűröket is ellenzik. Megjegyzéseket tesznek arra, hogy ezzel is megkülönböztetik magukat a társaiktól, általában felsőbbrendűnek érezve magukat, és fölöslegesen költik a pénzt is.
Először is, ezekről a dolgokról a szülő, vagy néhány esetben már a gyerek dönthet, azaz, hogy van-e keretük ezekre a luxustermékekre, és ha igen, mennyit engedhetnek meg maguknak. Másodszor pedig, természetesen lányok esetében egy kicsit a megszépülés elősegítőjének is betudhatóak ezek a dolgok, és néhányan tényleg felüdültebbek lesznek tőlük.
Más helyzetről beszélünk nyilván, amikor egy orvosi egyetem hallgatóit kérik meg arra, hogy ne viseljenek műkörmöt, szennyeződések, baktériumok lerakódása miatt, de azokban az intézményekben, ahol nem befolyásolnak vagy veszélyeztetnek vele semmit, maradhatna továbbra is megengedett.
Tisztában vagyok vele, hogy a régmúlt idők diákjai sem viseltek műszempillát vagy szakadt farmereket önkifejezés céljából. De azt hiszem, nyugodtan kimondhatom, hogy az egy másik világ volt, és nem, nem biztos, hogy jobb. Az anyagi hátrányok ugyanúgy észrevehetőek voltak, ezáltal megkülönböztetve a tanulókat egymástól, valamint a figyelem elterelésére használható eszközöket is megtalálták ugyanúgy. Fontos, hogy a diákok se éljenek vissza a jogaikkal, és ne akarjanak kihívó megjelenésükkel borsot törni a vezetőség orra alá!
Amennyiben sikerülne arany középutat találni, a diákok véleményét is kikérve, talán mindkét fél jobban járna, avagy a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad.
Kiemelt fotó forrása: classicalacademy.ca
A Sokoldalú Lány,
Nagyvárad