Vásárlóerő-paritás

Miért olyan drága minden?

Bizonyára titeket is foglalkoztat, hogy miért tűnik minden olyan drágának manapság. Az árak az egekben vannak, és senki sem garantálja, hogy a közeljövőben visszatérnénk a normális kerékvágásba. A sajtóban lehozott üzemanyag-, élelmiszer- és ruhacikk áruváltozások mindenkinek szembetűnnek, de az eletronikai és háztartási cikkek, valamint a bútorok is mind-mind jelentős növekedésnek vannak kitéve.

De miért is?

Erre a kérdésre az egyszerű és lusta válasz az infláció lenne, még ha nem is tévednék. Példának okáért, ha a 2020 és 2024 augusztusa közötti periódust vesszük figyelembe, a Nemzeti Statisztikai Intézmény adatai (INS) alapján, akkor egy 140%-os emelkedést vehetünk észre. Ezt az jelenti, hogy az a Pepsi + 7 Days csomag, ami négy éve 10 lejbe került, ma már 14 lej felé kúszik, és ez talán a legkisebb probléma. A napi fogyócikkek, mint a kenyér, tej, liszt és cukor is átestek ezen, ami a fizetési költségeket jelentősen növeli, ráadásul az áram, fűtés és gáz is jelentősen növekedett. 2024-ben Románia többször is volt az európai listák tetején az inflációs mérleget tekintve, és ez többek között az ország jelentős hiánya miatt van. Cristian Păun, egyetemi gazdaságtantanár szerint ez a hiány jelentős vásárlóerőt generál Romániának, amelyik meghaladja a piaci termelést, ergó az árnövekedések.

Már önmagában a fenti faktor is drágává tenné az itteni polcokon felsorakoztatott különféle cikkeket, azonban a háborús helyzetet is figyelembe kell venni. Az orosz-ukrán háború hatására a gázárak olyan magasságokba emelkedtek, hogy kőolajjal kell pótolni, aminek a kitermelése viszont az ott jelen lévő háborúk miatt nehezedett meg. A megdrágult kőolaj viszont azt is jelenti, hogy a motorina, ami a mezőkön lévő gépeket működteti, szintén drága lett, így nehéz megtermelni a búzát, azaz felmegy a kenyérnek az ára. Sajnálatos módon, ilyen könnyen is feljebb szökhetnek az árak, és ezért is mi szívunk, és nem a felelős, nyakkendős urak a TV-ből.

Ezen túl érdemes még megemlíteni a Vásárlóerő-paritást is (Purchasing Power Parity – PPP). Ez az arány azt mutatja, hogy egy adott egységhez viszonyítva (ami a legtöbb esetben az amerikai dollár szokott lenni) az adott ország pénzneme mennyi javat és cikket bír megvásárolni. A könnyebb megértés végett a híres Big Mac-példát fogom alapul venni. Ez a példa a képzeletbeli kosárba egyetlen terméket, egy Big Mac-burgert fog helyezni összehasonlítás céljából. Egy 2019 januárjában megjelentetett cikkben az amerikai és a hongkongi dollárt hasonlították össze. Míg az Államokban 5.58 amerikai dollárba került a burger, addig az Hong Kongban 20 ottani dollárnak felelt meg, ami 3.58 hongkongi dollárt feleltet meg egy amerikainak. Mivel viszont a valós árváltás 7.53, ez azt jelenti, hogy a hongkongi dollár alulértékelt, azaz jobban megéri átváltani az átlag amerikainak a pénzét, és levásárolni Keleten, minthogy otthon költsék a burgerre. A PPP így jó alapnak szolgál pénznemek összehasonlítására az abszolút váltóerő mellett.

Idei adatokat megfigyelve, Románia az európai listán a 31. helyen áll az átlagbéreknél, és 24. helyen a PPP listán, ami azt jelenti, hogy relatív nem elég erős a pénznemünk, és nem elég magasak a bérek, hogy annyit vásároljunk, amekkora a vásárlóerőnk. Az eltérés nagy, de nem vészes, úgyhogy pánikba nem kell esni, de érdemes figyelni az ingadozásokat, hogy ne arra ébredjünk, hogy alig elég minden pénzünk egy kenyérre.

Kiemelt fotó forrása: https://www.hellovidek.hu/gazdasag/2023/03/16/kiszamoltuk-ennyit-sporolhatunk-ha-szlovakiaba-ruccanunk-at-nagyvasarolni

Kovács Bendegúz,
Ady Endre Elméleti Líceum,
11. D osztály