Óda a békéért – Erni-Szakács Szilárd verse

Óda a békéért

Ó, szelíd galamb fehér szárnyaiddal,
Szállj le háborgó világunkra csodás csillogással,
Oltsd el a háború tüzét, szüntetsd a harcot,
Állítsd vissza a nyugalmat, az emberek közti békés hangot.

Tárd ki hát szárnyaidat, ó, fehér galamb, és vezess utunkon,
Egy fényes jövő felé, ahol béke uralkodjon.
Ne törjön ki soha többé háború,
Legyen egyetértés és sok-sok babérkoszorú.

A mezőkön, ahol korábban véres csaták dúltak,
Virágozzanak a legszebb virágok, és sose legyen helye semmi csúfnak,
Táncoljanak a gyermekek, örüljenek a békének,
Mintha a mezők is már nyugalomra térnének.

Ó, örök béke, ha a háború lángja feltámad,
Úgy vágyakozunk mi epedve utánad,
Kösd össze a nemzeteket, gyógyítsd a gyűlölet sebeit,
Hogy élhessen mindenki harmóniában, és tisztelhesse őseit.

Az otthonokban és szívekben nyugalom lakozzon,
A háború pedig ne életeket raboljon,
Omoljanak a határok, virágozzon a béke,
Egy olyan világot teremtve, ahol már nem ömlik senki vére.

Tűnjenek a fegyverek, szűnjön a dübörgés,
Vegye át a helyét kellemes zümmögés,
Váljon a sok békétlenség tündérszép gyönggyé,
S a béke uralkodjon örökkön-örökké.

Erni-Szakács Szilárd