kirakhatatlan – Balogh Gabriela verse

kirakhatatlan

aggodalmam már túl nagy,
nem hagy nyugodni ez az agy,
mindig hülyeséget kérdezek,
megölnek ezek a kételyek.
2000 darabos kirakós vagyok.

izgalmam folyamat alábbhagy,
mihelyst te újra aludni vagy.
csendes minden, hangodra éhezek,
minden létező rosszat elképzelek.
de csak egy idegtépő kirakós maradok.

reszkető szívem megöli a fagy,
az én hibám, de te mégis hol vagy?
ezek a gondolatok rémesek,
és mégis újra meg újra vétkezek.
ne is próbálkozz, nem tudnál kirakni.

Balogh Gabriela,
Margitta