Mik ezek az új törvények?
Az iskolákban minden évben újabbnál újabb szigorításokat, vagy néhány esetben könnyítéseket vezetnek be, amik egyaránt érintenek diákokat és tanárokat is. Előfordul, hogy ezek pozitív hatással vannak az iskola tagjaira, és legalább ilyen pozitívan reagálnak is rájuk. De mi a helyzet az idei törvényekkel, amelyek nagy port kavartak a diákok köreiben?
Ebben a cikkben egy újabb törvény pro és kontra érveit szeretném vázolni, ami segítségével talán mindkét fél, azaz a diákok és a tanárok nézőpontjait is egyformán sikerül bemutatnom, legalábbis igyekszem.
1. Iskolai mobiltelefon-használat korlátozása:
Pro érv:
Az iskolákban, különösen a líceumokban, a 9-12. osztályokban eléggé elterjedt a mobiltelefonok használata, amely elég sok problémát okoz napjainkban. Ez azért is lehet, mert egyes diákok nemhogy órák közben, de még szünetekben sem képesek félretenni az okoseszközt, és helyette leülni egyet szocializálódni. Az előző a mondatban tulajdonképpen már két érvet is felhoztam, ami az iskolában történő mobiltelefon-használat ellen tanúskodik… Az egyik ezek közül az, hogy a diákok nem tudnak odafigyelni órákon a tananyagra és a tanárra, így pedig nagyon sok fontos és a későbbiekben felhasználható információt engednek el a fülük mellett. Gyakori, hogy a telefonozás miatt nem jegyzik le a házi feladatokat, ennél fogva pedig nem is készítik el azt, és így megint csak nagyon sok eszmei értéket, tudást veszítenek el. Emellett pedig jegyeiket is leronthatják. A második érv az, hogy nem tudnak figyelmet fordítani a körülöttük lévő gyerekekre, ezáltal pedig nem képesek baráti vagy akár szerelmi kapcsolatokat sem kialakítani, ápolni. Néhány esetben ez a türelmi szintjük miatt fordul elő, de vannak olyan helyzetek is, amikben a folyamatos pötyögtetés, görgetés miatt nem tudnak emberekkel kapcsolatba lépni, egyszóval, a mobiltelefon veszi el az idejüket.
Kontra érv:
A diákok szájából nagyon sokszor hallhatjuk a bűvös kijelentést, miszerint: „Ha tanulni szeretnék, a telefonnal (a zsebemben) is esélyem lehet rá ugyanúgy.” Néhány tanárnak, vagy magának a vezetőségnek a válasza erre a megszokott: „Az lehetetlen.” Fontos elmondanom, hogy nem így van, nem lehetetlen. Vannak olyan diákok, akik, ha lehetőséget is kapnak arra, hogy a mobiltelefont használhassák, az óra keretein belül sem élnek vele, mert aki igazán a tanulásra szeretne koncentrálni, nemcsak hogy nem talál, de nem is keresi a figyelmét elterelő dolgokat. Nemcsak a telefon, hanem egy rajz elkészítése, egy firka, esetleg egy padtárssal való beszélgetés is lehet hasonlóan zavaró tényező. Újabb kontra érv lehet az is, hogy néhány esetben kifejezetten a tanárok kérik a telefon használatát, egy esetleges házi feladat lefotózásához, vagy egy internetes szöveg kikereséséhez. A mai modern világban egyre kevesebb tanár használ vagy talál számára kedvező tankönyvet, ennek értelmében pedig az elterjedt internethez fordulnak, és nyilván a diákokat is erre kérik. Abban az esetben, ha a telefonokat összeszedik a katedránál, vagy a diákok be sem vihetik őket a termekbe, egy-egy lecke vagy megtanulatlan marad, vagy fölösleges időt töltenek el azzal, hogy kiosszák, majd újból összeszedjék őket.
Összességében, egyes diákok egy bizonyos kor után képesek magukat kontrollálni a telefon, vagy bármilyen órához nem szükséges eszköz esetében. Amennyiben nem így van, és nem szeretnének figyelni, előfordulhat, hogy a mobiltelefonok kitiltása után sem fognak. Mindig van más alternatíva, mindenre… Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy az interneten néhány frissebb információt is kaphatunk adott dolgokról, ennél fogva nem iktathatjuk ki teljesen a telefonok használatát a hétköznapi oktatásból.
Kiemelt fotó forrása: https://jmoreliving.com/2021/11/03/jmore-juniors-student-stress-levels-impact-learning-ability/
A Sokoldalú Lány,
Nagyvárad