Pap Nikoleta versei

Ősszel

Bebúrkózik a természet,
a madarak messze repülnek.
Magány van a szívemben,
mert felhő takarja el a kék eget.

Esőre kelni,
s azzal is feküdni,
odakinn a fákon
levelet már nem látni.

Előkerül a bundás kabát,
a szoknyát már rég elraktuk.
Nem lesz már több jó idő,
hogy csak úgy ni, felkapjuk.

Kakaós csiga a sütőben,
meleg tea a kezemben.
Ezért vártam a hűvös időt,
ha már minden mást elvesztettem.

Elena Kraft, Autumn Melancholy

Ősz a szívekben

Nem csak a madarak a fákról,
vagy a levél az ágról,
a szívemből is kiköltözek a lángok.
Fészket rakott bennem a magány,
az üresség, már fázom.

Boldogságom nem látom.
Hol lehet,
nem tudom.
Érzem, világom elveszett.
Félek a hidegtől,
lehet megfagyasztja
a már így is alig dobbanó szívemet.

Reményem a holnap,
hátha jön a kikelet,
ami hozhat nekem
jeget kiolvasztó, szívet megdobbantó meleget.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály