Visszaemlékezésem…

Elsősorban szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem adhatom a nevem, sem az arcom ehhez a szösszenethez!

Tisztán emlékszem, hogy milyen nagy terveim voltak: egyetemet végezni, nagy családot alapítani, nagy autót venni, sok pénzt keresni. Isten vagy az élet viszont más sorsot szánt nekem. Eltávolodtam minden olyan dologtól, amit eddig szívesen végeztem. Eltávolodtam a politikától, az önkéntességtől, és még kicsit magamtól is. Idén végeztem el a középiskolát (és bármennyire is makacs vagyok, belátom, hogy jobban oda kellett volna figyelni), letelt az érettségi időszaka, és eljött az a bizonyos hétfői nap. Izgatottan felmentem a weboldalra, hogy megnézzem az eredményeket, és lefagyott arccal, anyám édes szavai mellett csak annyit tudtam kinyögni, hogy „jöhet a B terv”, mivel nem sikerült az érettségi.

Böngésztem a dolgokat, mint és hogy legyen tovább, de tudtam, hogy nem akarok egyszerű munkát. Nekem nem munkára volt szükségem, hanem hivatás kellett. Így találtam rá a védelmi minisztérium oldalára, ahol pont toborzás volt meghirdetve. Körülbelül egy hetet töltöttem csendes elmélkedéssel, senkinek nem szóltam a dologról. Egy hét után elkezdtem a barátoknak beszélni erről, akiknek arcukon látszott a félelem, de a bátorítás is. A családom szerintem inkább simán beletörődött; anyukám mondogatja mindig, hogy az Imával mindig őrizni fog, és ez egy felbecsülhetetlen érzés, amikor tudom, hogy reggel bevetés van.

A kiképzésnek vége lett, nehéz volt, de végig egy cél volt a szemem előtt. Hat hónap után 140-ből maradtunk 74-en, ami statisztikailag nem is olyan rossz; alakultak barátságok, de ellenségek is. Egy filmből idézek, ami teljesen leírja, milyen egy taktikai egység kiképzése: „A dzsungelben egy szabály van: ha az oroszlán éhes… eszik.“

Mi a helyzet most?

Jelenleg két osztagnál szolgálunk nyolcan, Nagyváradon: Centrul 54 de Comunicații și Tehnologia Informației, valamint Serviciul Român de Informații (S.R.I.) Brigada Antiteroristă.

Mi azért megyünk be nap mint nap, hogy titeket megvédjünk, óvjunk, titeket támogassunk, amikor baj van. Amikor megtörténik az „értelmetlen“ igazoltatás, nem azért van, mert unatkozunk; vagy ha büntetést kaptok, nem azért van, hogy a mi zsebünkbe menjen a pénz. Mindez miattatok van, hogy nektek ne kelljen a rosszat elviselni. Ha a bulikban is ellenőrzés van, higgyétek el, arra is figyelünk, hogy a TI pénzetekért az igazi piát kapjátok meg. 😀

Lezárásképpen elmondhatom, hogy jó itt lenni, örülök, hogy ezt az utat választottam, mert azon felül, hogy biztos anyagi fedezetem van, segíthetek az embereken is.

Vigyázzunk egymásra!

Tejbegríz,
Nagyvárad