Ozsváth Zsuzsa: A kötelező letérőnél forduljon

Kötetbemutató – vélemény

Na de mikor, és merre forduljak?

Azt hiszem, mindannyiunk életében elérkeznek olyan fordulópontok, amelyeket nem mindig tudunk egy-egy konkrét eseményhez kötni. Ezek a változások akár egy hétköznapi, random szerdai napon is megtörténhetnek. Sokszor elbizonytalanodunk, nem látjuk tisztán, merre kellene továbbmennünk, és elveszítjük az irányt. Ozsváth Zsuzsi legújabb kötete is ilyen helyzeteket dolgoz fel. Verseiben az útkeresésről mesél, arról a belső világról, amelyet mindannyian bejárunk. Elmondása szerint kötete nem egy konkrét iránymutatás, hanem inkább egy térkép. Egy térkép, amelyen mi magunk kell eligazodjunk, megtalálva a saját utunkat a sorok között.

A kötetben – akárcsak az életünkben – jelzéseket találunk. Ezek a jelzések lehetnek események, emberek vagy éppen tapasztalatok. Dönthetünk úgy, hogy követjük őket, vagy úgy is, hogy elengedjük. A választás mindig a mi kezünkben van. Bár néha könnyű eligazodni az útjelzők segítségével, előfordulhat, hogy bizonyos táblák elbizonytalanítanak bennünket. Mégsem szabad megijednünk, ha az egyik út lezárul előttünk, hiszen egy másik úton haladva is célba érhetünk. Miért ne választhatnánk akár egy körutat? Miért kellene mindenáron a leggyorsabb úton haladnunk, ha tudjuk, hogy egy hosszabb út szebb végállomáshoz vezet?

Amikor például egy dugóba kerülünk, és a jármű megáll, gyakran dühösek leszünk, mert sietünk, és mielőbb célba akarunk érni. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni megélni a pillanatot. Nem azt mondom, hogy egy forgalmi dugó kellemes élmény, de talán épp arra a szünetre van szükségünk, hogy később jobban tudjunk haladni. A pihenők, a várakozás pillanatai, bár kellemetlennek tűnhetnek, néha elengedhetetlenek ahhoz, hogy erőt gyűjtsünk és tisztábban lássuk az előttünk álló utat.

Ezek a bizonyos jelzések lehetnek események, de akár emberek is. Fontos, hogy csak azokat a táblákat figyeljük, amelyek valóban a mi utunkat mutatják. Ne hagyjuk, hogy mások eltántorítsanak céljainktól! A kétely mindig ott lesz mint az egyik legnagyobb ellenségünk, de ahogy mondani szokták, tartsd az ellenségeidet közel magadhoz. Sosem tudhatod, mikor válik a kétely a javadra, hiszen néha épp a bizonytalanság az, ami előrevisz. Ha úgy érzed, szükséged van egy kis iránymutatásra, mindenképp olvasd el ezt a kötetet. Addig is, a kötelező úton ne félj lefordulni egy mellékútra – lehet, hogy ott találod meg, amit keresel!

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar–Angol nyelv és irodalom szak,
II. év