Diáktól diákoknak!

11. osztályos tanulóként elég sok mindent tudnék mesélni az elmúlt évekbeli tapasztalataimról…

Tipikusan az a diák vagyok, aki szeretne minél több időt tanulásra szentelni, és általában sikerül is, de ha az eredményeim nem tanúsítják a belefektetett energiámat, bizony képes vagyok könnyeket hullatni és bömbölni, mint egy kisgyerek. Az elmúlt néhány hónapban, talán egy évben viszont igyekeztem inkább pozitívan viszonyulni a gyengébb eredményeimhez is.

Ebben a cikkben néhány tanulási tippet szeretnék megosztani veletek, amelyek remélem, nektek is hasznotokra válhatnak!

1. Színes jegyzetek:

Ezt a technikát leginkább a vizuális tanulók számára tudnám ajánlani, akik egy-egy leckét, történelmi eseményt vagy kémiai meghatározást az alapján tudnak felidézni, hogy megjegyzik, az adott oldal melyik részén helyezkednek el, vagy hová és hogyan írták le. Itt néha fontos lehet a szép, könnyen kiolvasható írás, de az emberek többsége a saját írását amúgy is könnyen ki tudja bogozni, így már csak a külalakkal és díszítéssel kell foglalkozni. Jól jöhetnek a szövegkiemelők, színes filcek, amikkel témák, dátumok szerint emeljük ki a tanulandó adatokat. Az elején túl sok mindent, sőt néha előfordulhat, hogy mindent is kiemelünk, de egy idő után olyan megszokottá válik, hogy könnyedén ki tudjuk szúrni a legszükségesebb információkat.

2. Kérdezz-felelek kártyák:

Sokan ilyenkor valami izgalmas játék kártyákra gondolnak, és valamilyen szinten igazuk is van, ezek a kártyák ugyanis a játékos tanulást jelentik számomra. Kisebb cetlikre ráírom az adott témával kapcsolatos kérdéseket, más, ezektől eltérő cetlikre pedig a válaszokat. Egy alapos tanulás után jól tud jönni ismétlésként is, ha el akarunk térni a megszokott ismétlési szokásainktól. Fontos elmondanom, hogy a válaszokkal megírt lapocskákat nem ér puskázásra is felhasználni! Mindamellett, hogy ez csalásnak minősíthető saját magunkkal és másokkal szemben is, tanulni sem igazán tanulunk általuk semmit.

3. „Nem csak a fej, de a fal is“:

Sosem voltam babonás ember, és annyira naiv sem, hogy azt gondoljam, hogy ha a fejem alá teszem a megtanulandó anyagot, egy éjszaka alatt átvándorol a fejembe, de egy ehhez valamennyire hasonló technikát azért néha mégis bevetek. Az én esetemben, egy hungarocelből készült táblácska szokott segíteni, mégpedig úgy, hogy egy-két tantárgy információit, amiket általában elfelejtek, de fontosak, csak feltűzöm rá, és ha használni szeretném, csak a táblára pillantok. Könnyebb, mint ezeréves füzetekből előkeresni a szükséges dolgokat, valamint megkönnyítheti a hosszútávú, egyszerű tanulást is.

4. Naptárak:

Sosem voltam „naptáras típus“, mindig igyekeztem észben tartani az összes felmérő dátumát vagy a beadandók lejárati idejét, de néha olyan sok összegyűlt, hogy félő volt, hogy megfeledkezem róluk. Mivel ezt mindenképp el akartam kerülni, beszereztem egy naptárat. Ez lehet egy notesz, akár egy jegyzettömb is, a lényeg, hogy mindig kéznél legyen, és lehetőleg átlátható is, azaz, ha egy esemény ideje lejárt, azonnal húzzuk ki azt. Még mindig hatékonyabb, ha óráról órára tanulunk, vagy a beadandóknak azonnal nekilátunk, de ez nem mindig jön össze, ennél fogva pedig szükségünk lehet arra, hogy ne feledkezzünk meg róluk.

Jó tanulást és sok sikert kívánok az idei tanévhez is!

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály