A halálbüntetésről

Jessi gondolatai

Véleményem szerint mindenki hallott már a halálbüntetésről (angolul: death penalty), vagy esetleg magáról a folyamatról. Már az ókorban is alkalmazták, viszont az akkori társadalom elvei és szokásai össze sem hasonlíthatóak a mai társadalom elveivel. Akkoriban, ha valakit lefejeztek, az csak egy szimpla, hétköznapi eseménynek tűnt, még akkor is, ha az illető nem is érdemelte meg sorsát egyáltalán. Így sikerült félelmet kelteni a népben, ami hasznos is volt, mivel csökkent a tolvajok, gyilkosok, csalók száma. Vagy akár, a megfélemlített emberek jobban tisztelni kezdték az akkori uralkodót. Napjainkban viszont a halálra ítélés, halálbüntetés egy mindennapi, országszinten megvitatott téma, mivel már egy jogi, etikai, teológiai és társadalmi kérdéssé vált. Vajon tényleg az élettől való megfosztás a legjobb módszer a bűncselekmények számát csökkenteni? És vajon minden kivégzett ember megérdemli ezt a kegyetlen sorsot?

Európában kevésbé alkalmazzák ezt a fajta büntetést, sőt sok ország el is törölte, betiltotta, viszont Amerikában számos állam a mai napig is beveti. Amikor egy sorozatgyilkosról beszélünk, aki rengeteg ártatlan ember életét elvette, véleményem szerint érdemes megvitatni a halálbüntetés kérdését. Vagy akár azokban az esetekben, amikor letartóztatnak egy illetőt számos ember megerőszakolásáért, akkor talán a bűnöző élettől való megfosztása megnyugvást is okozhat az érintett családoknak.

Sajnos mindannyian tudjuk azonban azt is, hogy rengeteg ártatlan ember is börtönbe kerül nap mint nap. Sokak ezek közül mégcsak azt sem tudják, hogy ki az, aki nem szerette volna őket többet szabadon látni, csak reménykednek abban, hogy hátha fény derül az igazságra, és megszabadulhatnak a börtön látványától. Ezt tudván, rengeteg az olyan halálra ítélt ember, aki igazából ártatlan. Sokszor maga az állam és a politikusok szeretnék eltenni láb alól az embereket, így börtönbe juttatják őket, s ott pedig megfosztják az életüktől. Lehetetlennek hangzik, viszont nem az. Igenis reális eset. Ekkor értek egyet azokkal, akik a halálítélet ellen szavaznak.

Az első ok, amiért még mindig jelen van ez a szomorú folyamat, az az, hogy rettentő költséges az életfogytig tartó fegyházbüntetés. A második ok pedig, hogy a legtöbb életfogytiglanra ítélt bűnöző, sorsát tudva, már nem fél semmitől. Így, cselekedeteik veszélyt jelentenek rabtársaikra vagy az őrökre. Néha, az ezen rabok által tett kitörések olyan károkkal járhatnak, amiket nem minden intézmény engedhet meg magának, főleg hogy néhány börtönön belüli lázadás sokak életének elvesztését is jelentette már. Viszont szerintem mindezek akkor sem eléggé nyomós okok arra, hogy egy netán ártatlan ember a halálsorra kerüljön.

Ha mai napig nem került ki egy világszintű döntés arról, hogy mégis ezt az eljárást alkalmazza-e mindenki vagy sem, akkor én nem látok sok jövőt az eltörlésében. Sajnos hiába sok a petíció, lázadás ellene, ezt úgysem mi, a nép fogjuk eldönteni, befolyásolni. Addig is, amit tudunk tenni, az az, hogy kiállunk azok mellett, akik ártatlanul szenvednek, vagy netán már nincsenek is köztünk.

Kiemelt fotó forrása: https://kaposvarmost.hu/kereses?tag=eletfogytiglan

Tapaszi Jessica,
Ady Endre Elméleti Líceum,
12. E osztály