Időhurok – Anna verse
Időhurok
Megrekedtem,
dermedve bámulom,
ahogy a végtelen idő egyre inkább
véges lesz.
Megkövesedek,
tehetetlenül figyelem,
ahogy a teendők, a lehetőségek, csak úgy
váltakoznak.
Mozdulatlanul,
csendben rögzítem,
moccanni sem tudok,
pedig lehet kéne.
Az idő
nélkülem is telik, könyörtelenül rohan és nem vár meg
senkit.
Szóval megállok, és csak nézem, ahogy múlik.
Anna,
a nagyváradi Iosif Vulcan Főgimnázium pedagógia szakának 12. osztályos tanulója