Illatokba zárt üzenetek

Egy kis parfümetikett

A mai társadalom nincs teljesen tisztában bizonyos illemszokásokkal, amelyek sokszor szülnek kellemetlen élethelyzeteket. Persze ez csak azok számára kellemetlen, akik nem ismerik az etikettet.

Az illemszabályok rendszere hosszas, órákig lehetne ecsetelni azt, hogy milyen helyzetekben alkalmazzuk azokat, amelyeket ismerjük, melyek veszítettek relevanciájukból, de a mai cikkben nem ezt fogom tenni.

Minden, amit teszünk, vagy épp nem teszünk, az beszédes. Bármennyire nem szentelünk az apró dolgoknak fontosságot, attól azok még jelek, amelyeket igenis le tudnak olvasni rólunk egyes emberek.

Ebben a cikkben a mai parfüm/kölni felhasználási szokásokat veszem górcső alá, és néhány tévhitet szeretnék megosztani az olvasókkal.

A magyar nyelv értelmező szótára szerint, a parfüm egy természetes vagy vegyi úton nyert illatos anyagokból készült tömény illatszer.

Sokan nem tesznek különbséget parfüm és parfüm között, pedig kellene. Mutatom, hogy miért, hisz négy nagy típust különítünk el:

1. Parfüm (P): egyre ritkábban készítenek manapság parfümöket, hisz ezek a típusok 15-40% illatösszetevőt tartalmaznak. Csupán néhány csepp, és a hatása akár 10 órát is tart.

2. Eau de Parfum (EdP), azaz parfümvíz: a második alkategóriának illatösszetevő koncentrátuma alacsonyabb, csak 8-15% között helyezkedik el a skálán. Az EdP-t leginkább a téli időszakra, illetve ünnepélyes programok eljövetelével alkalmas használni.

3. Eau de Toilette (EdT), azaz toalettvíz (ez ne vezessen félre senkit 😉 ): ez számít manapság a legkedveltebb illattípusnak, amely 4-8 százalékos illataránnyal rendelkezik. A legideálisabb a hétköznapokra nézve, hisz munkahelyeken és iskolákban, ahol sokan vagyunk kis helyre bezárva, ott bizony igen zavaró lehet.

4. Eau de Cologne (EdC), azaz kölnivíz: a legkönnyebb illat, hisz 3-5%-os arányban tartalmaz illatösszetevőket. Napközben, munkahelyen, sportolás közben, forró nyári napokon is alkalmas lehet, hisz illata nem tolakodó.

Most, hogy letisztáztuk az illatszerek négy fő típusát, lássuk, hogy hogyan is kellene használni azokat, de először is megosztanék egy érdekes gondolatot a parfümhasználatról: régebben egy idős hölgy előttem állt a sorban, és azt mondta az egyik elárusítónőnek, hogy „cel mai bun parfum e apa și săpunul”, azaz a legjobb parfüm a víz és a szappan. Ezt a gondolatot még az általános iskolás román tanárnőm is elég sűrűn mondogatta…

Rengeteg a vélemény a helyes parfümhasználatról, hisz az illatszerek évszakhoz is kötődnek, így minden évszakban más lenne a megfelelő alkalmazási mód. Most viszont a legegyszerűbbet, de annál inkább beváltabb módszert osztom meg veletek:

Ha lehetőségünk van rá, akkor mindig tiszta és egy kicsit nedves bőrre alkalmazzuk az adott illatosítást, hisz így tovább érződik az illatszer ereje. Nem kell az egész testünket körbefújni a parfümmel, hisz mi sem fogunk levegőt kapni a körülöttünk kialakult illatfelhőben, illetve mások is kellemetlennek fogják találni.

Mind férfi és női szempontból nézve, az a legokosabb megoldás, ha 2-3 fújással lerendezzük ezt a históriát. Ezeket a fújásokat ajánlatos pulzuspontokra applikálni, általában a csuklót és nyakat írnak a források, az a legbeváltabb.

Érdekességként fontos megemlíteni azt is, hogy a szag szó az semleges töltetű, az illat pozitív, a bűz pedig értelemszerűen negatív. Akinek szagát hamarabb érezzük, mint látjuk a személyt feltűnni, akkor ott már problémák vannak.

Nem szeretnék senkit sem kioktatni, az nem az én feladatom, de el kell gondolkodjunk bizonyos dolgokon: azért alakult ki ez az illemszokás, mert valamilyen jutalma van. Nem fulladunk meg az illető mellett, és így egy akár egészséges kommunikáció is megtörténhet. Viszont ha valaki bűzlik/szagzik a pacsulitól, az ne lepődjön meg azon, hogy ha meglátják valahol, akkor hirtelen elkerülik, és nem akarnak sokáig társalogni vele, mert az ájulás környékezi őket…

Meglepő módon, a népi kultúrában is megjelennek az illatokhoz, szagokhoz köthető szokások, és innen ismerjük azt a mondást is, hogy „A szagát se bírom!“ Csak úgy tudunk elfogadni valakit, legyen szó párkapcsolatról, vagy csak barátságról, ha nem zavar bennünket az illető parfümhasználata, vagy szaga – hisz minden testnek van egy sajátos aromája.

Ennek a cikknek nem a sértés, a személyeskedés volt a szándéka, csak szerettem volna olyan illemszabályokat is megosztani veletek olvasmányos formában, amelyek mindannyiunk mindennapjának a részei. Mindenki állítson fel egy tükröt maga előtt, tartson önreflexiót arról, hogy ő hogyan alkalmazza a kedvelt illatszereit.

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év