A szerelmemet temették ma a Házsongárdi temetőbe – Kágyi Nina verse

A szerelmemet temették ma a Házsongárdi temetőbe

Ott voltál. Egy kőkemény fakoporsó 
választott el kihűlt, hideg testedtől, melyet egykor 
lángoló, lassú szerelemmel karoltam át. 
Mikor behelyeztek volna, a lélek elhagyta testedet 
a hat méter mélyre felásott gödörben. 
Elszakadt a kötél, és felbillent a koporsód, 
s láttam, láttam az orcádat. 
Kedvesem, oly békésen szenderegtél, 
mintha a legkellemesebb álmodat élnéd. 
Felsikítottam lelki sérelmemben 
és sértettségemben. 
Az ironikusan aszó esővízétől meggyötört 
nedves földjére estem. Rérem 
hangoskodva rítt és felistápolt, fekete 
fardagályom sár lepte el. 
Ráeszméltem arra, hogy utoljára láttam 
azt a csöndes mosolyodat, kedvesem. 

Kágyi Nina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
12. D osztály