Állat, kert – Szallós Kinga Fruzsina verse

Állat, kert

Őrület felült a madár hátára, 
suhan a józan ész fellegei között. 
Rám néz, szabad szárnyalású gondolat. 

A fogoly börtönből, testből 
ordít fel hozzá vergődve, 
könnyekkel áztatott sarkokból. 

Fészket rakott hangok ágaiból, 
majd sosem tér haza a 
pigmentotthon bőrfalai közé. 

Rágta szája szélét véresre, 
marta bőrét izmokig, 
az izmusok csípései viszketnek 
majomlepel felsőbbrendjében. 

A látás szemcsésedik, 
apró fények úsznak a hártya körül 

Elájulok… 

Szallós Kinga Fruzsina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
12. D osztály