Fjodor Dosztojevszkij: Fehér éjszakák

Könyvajánló Irisztől

A Fehér éjszakák Fjodor Dosztojevszkij kisregénye, amely először 1848-ban jelent meg. A szerző, sok más művéhez hasonlóan ezt a történetet is egyes szám első személyben meséli el, egy meg nem nevezett narrátorként, aki a város lakosa. Hat részre tagolódik a mű, az események négy éjszaka lefolyását mutatják be.

A történet hőse egy álmodozó, magányos és félénk ember. Egy „fehér” éjszakán az álmodozó véletlenül találkozott egy Nastyenka nevű lánnyal, akibe beleszeretett. A lány korai éveit a vak nagymamájánál töltötte, akihez szülei halála után került. A nagymama sokáig nem hagyta el Nastyát. Megragadta a szoknyáját, és amögé bújtatta. Nastya élete monoton és szomorú, de minden megváltozik, amikor egy vendég érkezik hozzájuk, és megsajnálja a lányt. Nastya beleszeret, és el akar menni vele, de nem teheti, mert a férfi szegény. Megígéri neki, hogy egy év múlva visszatér. Nastyenka úgy gondolta, hogy szeretője elhagyta őt, és úgy döntött, hogy reagál az álmodozó férfi érzéseire. Hirtelen azonban találkozott szeretőjével, és elmenekült az álmodozótól, majd levélben kért bocsánatot árulásáért. A főszereplő megbocsát neki, és továbbra is szereti. A magányos férfi Nastyenkával való találkozása élete legszebb eseménye volt, de boldogsága nem következett be, hiszen újra magányos lett.

Eddig még nem volt egy kimondottan kedvenc könyvem, viszont a Fehér éjszakák olvasása közben és rögtön utána is éreztem, hogy most megtaláltam. Megérintett a történet érzelmessége. Ugyan az író ezt a művét még pályafutása elején írta, érződik a „Dosztojevszkij-stílus”; gyönyörűen írta le az érzelmeket, valamint komplex karakterekkel találkozhatunk a műben. Nálam ez a kisregény első helyen áll, így bátran merem ajánlani mindenkinek, aki egy érzelmes, néhol szívszorító történetre vágyik!

Nilgesz Irisz,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. E osztály