Milyen az élet elsőévesként?

Élménybeszámoló Patitól

Elsőéves egyetemi hallgatóként az ember tele van kérdésekkel és aggályokkal, aggódó gondolatok kavarognak a fejében, és teljesen kilátástalannak érzi a helyzetet. Fél, hisz ismeretlen helyzet előtt áll, idegen környezetben tölti a mindennapjait, idegen emberekkel összezárva. Első nap még nem tudhatja, hogy jogosak-e a félelmei, sőt még második nap sem tér vissza sokkal magabiztosabban. Talán az első egyetemi hét után mondhatjuk azt mi, elsőéves egyetemi hallgatók, hogy többnyire megismertünk minden alapvető dolgot az egyetemen, és talán még barátokra is szert tettünk.

Elsőéves hallgatóként teljesen magaménak érzem a témát, hisz frissen élnek bennem az első hét emlékei, amelyekkel gazdagodtam, így most többi társamhoz szólnék, hisz ti vagytok azok, akik igazán átérezhetitek a soraimat.

Ez a hét tele volt kihívásokkal, meglepetésekkel és újdonságokkal. Belépni az egyetem ajtaján és szembenézni mindennel, amitől eddig csak féltél, nem könnyű. Senkinek. Hisz tapasztalatlan elsősként az ember sok dolgot hall, viszont semmit sem tapasztal. Éppen ebből ered a félelmünk. Első hét után azonban már kevésbé félünk, inkább izgatottan és reménykedve térünk vissza újra az egyetemre, várva a pozitív élményeket.

A gimnáziumi éveim végén több egyetemre is volt szerencsém ellátogatni nyílt napok, valamint versenyek alkalmával. Sok előadást ültem végig, ahol különböző egyetemek reklámozták magukat és a felkínált lehetőségeiket. Azonban egyetlen olyan előadás sem volt, amelynél úgy éreztem volna, hogy: „Na, itt tartozhatok valahová.” Ostobaságnak hangozhat, azonban éppen ez a lényeg. Hogy tartozni tudjunk valahová, hogy egy hatalmas családban érezhessük magunkat. Legalábbis nekem ez volt az elsődleges. Hogy otthonosan érezzem magam.

Aztán jött a Partiumi Keresztény Egyetem, és én fülig beleszerettem, hisz számomra különleges varázsa volt már legelső alkalommal, és azóta sem csalódtam semmiben. Éppen azt kaptam, amire vágytam és amit elképzeltem. Nyitottságot. Összetartozást. Őszinteséget. Barátságos közeget.

Volt szerencsém néhány nap alatt olyan tanárokkal és diákokkal találkozni és megismerkedni, akik rövid ismeretség után is nagy benyomást tettek. A legmegdöbbentőbb dolog számomra talán a tanárok tisztelete volt, akik egyenrangú felnőttekként bántak velünk, és egy percig sem éreztették azt, hogy mi alsóbb rendűek lennénk.

Az órákon szerzett kevés ismeretségem ellenére nagyon elnyerte a tetszésemet a változatosság és az, hogy kevés kivétellel ugyan, de valóban azt tanuljuk, amit szeretünk, nem pedig azt, ami kötelező. Hisz a mi döntésünk volt.

Szoros barátságokat ugyan még nem sikerült kialakítanom senkivel, véleményem szerint erre kevés lenne egyetlen hét, azonban azon szerencsések közé tartozom, akik megismerhettek igazán értékes embereket, így izgatottan és boldogan várom, hogy milyen csodákat tartogat számomra ez a tanév.

Utolsósorban pedig gólyatársaimhoz szólnék: Ne féljetek, hisz minden, amire szükségetek van ezekben az években, bennetek lakozik! Csak a felszín alá kell ásni, hogy megtaláljátok!

Kiemelt fotó forrása: partium.ro

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év