Hogyan telt az első évem az egyetemen?
Full-time vs. Egyetem
Tavaly szeptemberben kezdtem meg tanulmányaimat a Partiumi Keresztény Egyetem bölcsészkarán, magyar-angol nyelv és irodalom szakon. Emellé pedig felvettem a pedagógia modult (tanárképzést) is. Már gyerekkoromban is szerettem önálló döntéseket hozni, és minél hamarabb saját lábra állni, így számomra nem volt kérdés, hogy az egyetem mellett dolgozni is szeretnék. Sokan azonban azt kérdezték: hogyan fogom megoldani? Nem fogok-e túlságosan elfáradni? Ha te is elgondolkodtál azon, milyen az egyetem mellett dolgozni – ráadásul főállásban –, akkor mindenképpen olvasd tovább a cikkemet!
2023 júniusában találtam rá egy hirdetésre egy általam már ismert kávézóban, ahol pincérnőt kerestek. Mindig is ki akartam próbálni magam a vendéglátásban, így adtam neki egy esélyt. Elmentem az interjúra, és nagy szerencsémre fel is vettek. Július elején már főállásban dolgoztam a kávézóban. Eleinte nagyon élveztem, főleg nyáron. Jó érzéssel töltött el, hogy saját keresetem van, és magam vásárolhatom meg a dolgaimat – egyfajta függetlenséget értem el a szüleimtől.
A szeptemberrel megérkezett az egyetem is. Furcsa érzés volt belépni az életem egy teljesen új szakaszába: a megszokott osztálytermet és az ismerős embereket egy új helyre és új közösségre cseréltem. Hosszú-rövid hetekben dolgoztam, és az egyetem is biztosított arról, hogy a munka és a tanulás összeegyeztethető, így eleinte minden jól ment, bár folyamatosan éreztem magamban valami furcsa frusztrációt. Később aztán egyre több dologból maradtam ki – élményekből és tanulnivalókból egyaránt. Megjelent bennem a FOMO (félelem, hogy lemaradok valamiről) érzése. Úgy éreztem, hogy a társaim mindenben előrébb járnak, és nehezen tudtam kapcsolódni hozzájuk, ami a félév végére a jegyeimen is meglátszott.
A nagy lendület miatt egyre több mindent vállaltam magamra, az egyetemen és a munka mellett is. Minden percemet pontosan beosztottam, hogy mikor mit csinálok, de a nagy nyomás miatt, ha csak egy kicsit is felborult a rendszer, én magam is kiborultam. December 24-re annyira kimerültem, hogy kórházba kerültem, mert megbetegedtem.
Számomra azonban még ez sem volt elég intő jel, így a második félévben is ugyanúgy folytattam a munkát az egyetem mellett. Egyre kimerültebb lettem, elvesztettem az érdeklődésemet az órák iránt, nem tudtam koncentrálni, és mindenhova csak rohantam. Végül idén augusztusban elérkezett a fordulópont: otthagytam a főállású munkámat, és csak az újságírással, valamint különórák tartásával kezdtem foglalkozni.
Visszatérve a kérdésre, hogy megérte-e? Biztosan. Rengeteget tanultam ebből a tapasztalatból. Megismertem a saját határaimat, megtudtam, mire vagyok képes, meddig tudok elmenni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és bár úgy éreztem, hogy kimaradok dolgokból, valójában csak arról volt szó, hogy elfelejtettem megélni a jelent. Bár rendkívül fárasztó volt, azt hiszem, nem csinálnám másképp. Az egyetemet és a munkát össze lehet egyeztetni, de ajánlom, hogy óvatosan vállaljatok magatokra túl sok feladatot. Ami pedig a legfontosabb: ne siessetek a felnőtté válás folyamatával. Nem kell 18 évesen úgy érezned, hogy ugyanannyit kell teljesítened, mint egy 30 évesnek.
Ha bármilyen kérdésetek van, ne habozzatok privátban írni. Ha pedig most vágtok bele, tudjátok, hogy képesek vagytok rá! Tudom, hogy nehéz, de meglesz a gyümölcse!
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év