Ez volt az élet. A magyar irodalom kiemelkedő alakjai 10.

Érdekességek Molnár Ferencről, a világ egyik legismertebb nevű és művű magyar írójáról

• Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára ismert a magyar irodalom egyik legmeghatóbb, legtöbb mondanivalóval rendelkező műve, A Pál utcai fiúk. Egy könyv a barátságról, a jót akarásról, legvégül pedig az elmúlásról… Azt hiszem, e könyv sorai és a bátor kis Nemecsek halála minden olvasó szemét könnyekkel töltötték meg. Milyen varázslatos lélek, milyen ismert író, drámaíró neve kötődhet ehhez az értékekkel teli műhöz? A név, amelyet keresünk, nem más, mint Molnár Ferenc, akarom mondani Neumann Ferenc. Sőt talán néhány külföldi Franz Molnarként is hallhatott róla. Három név, egyetlen személy. Ez régen, különösen a jobb módú családoknál gyakran előfordult. Egy ilyen családból származott Molnár Ferenc is, aki 1878. januárjában látta meg a napvilágot Ferencvárosban.
• Már kisgyermekkorában tudta, hogy ő bizony újságíró lesz, s mégha egy kis időre a szülei el is térítették útjáról, azzal, hogy jogásznak adták, később mégis az újságírásnak szentelte életét. A Genfi Egyetemen és a Pesti Egyetemen volt joghallgató, ám ez a szak sosem vált igazán szívügyévé, így kis idő elteltével a Budapesti Napló csapatához csatlakozott. Humorával, különleges írásmódjával elég hamar kivált társai közül, ezáltal pedig vérbeli publicistája lett Budapestnek. Az első regényét huszonhárom évesen adta ki Az éhes város címmel, ami elég nagy feltűnést, néhol pedig megbotránkozást is keltett az olvasói között. Alig egy év elteltével következő művét, a A doktor urat már színpadon is előadták. Legismertebb műve, A Pál utcai fiúk, amelyről fennebb is beszéltem, 1907-ben jelent meg, ám nem saját akaratából, sokkal inkább a Tanulók Lapja hetilap kérésére dolgozta ki. Ez utóbbi műalkotás filmadaptációját még Oscar-díjra is jelölték.
• Ahogy említettem, több színdarab is származik tollából, s mégha itthon nem is, de külfölfön hatalmas sikereket arattak ezek a művek. Közéjük tartozik Az ördög, melyre Ermete Zacconi olasz színész figyelt fel, és egy hónapon belül az olaszra fordított változatát már a torontói színpadokon is előadták. Újabb sikert aratott a Liliom nevezetű színdarab is, amelyet külföldön szintén hangosan ünnepeltek. Az utóbb említett művét (Körhinta névvel) Kertész Mihály és Fritz Lang is megfilmesítette. A testőr és A farkas című darabjai is nagyon kedveltek voltak a nézők sorában, elterjedtebbek viszont leginkább csak a 4 fővárosban voltak: Bécs, London, Berlin és Párizs.
• Legkevésbé ismert tény róla az, hogy az első világháború idején haditudósítóként foglalatoskodott Galíciában. Alkotni ebben az időben sem szűnt meg, ugyanis továbbra is lelkesen írt a népről, a népet érintő problémákról, de természetesen ezt is humoros, bohókás, kevésbé sértő formában tette. Ez is lehetett az oka annak, hogy Hegedűs Géza így írt róla:
  
  „Nem lett a haladás nagy szószólója, holott induláskor még erre is volt lehetősége. Nem lett a valóság nagy drámai kritikusa, holott tehetségénél fogva ez is lehetett volna. De olyan nagyszerű mulattatója és olyan mulatságos megbocsátó kritikusa volt annak a polgárságnak, amelynek erényeit és hibáit vállalta, hogy életműve tanulságos is, mulatságos is, néha gyönyörködtető azoknak is, akik a polgárok után következnek.”

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály