Föld, utazás, ilyesmi

Avagy: milyen volt az első Erasmus élményem a PKE-n?

Az utazás számomra kalandot és kikapcsolódást jelent. Vannak részei, amelyek nem mindig kellemesek, de úgy vélem, ha megfelelő társasággal töltjük el az időt, akkor ezek nem jelentenek problémát. A Partiumi Keresztény Egyetem az egyetemen belüli és azon kívüli foglalkozások mellett különféle programokat is kínál. Idén júniusban részt vettem a Budapest – Balaton – Bécs Erasmus tanulmányi úton, és szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, hogy lássátok, az egyetem nem csupán hosszú órákból és szigorú előírásokból áll, hanem rengeteg izgalmas élménnyel is gazdagíthat.

Június 24-én reggel már indult is a buszunk Nagyváradról. Első állomásunk Budapest volt. Bevallom, életemben először töltöttem hosszabb időt Budapesten, és mit ne mondjak, hirtelen lenyűgözött a pesti élet. Furcsa volt megszokni, hogy minden felirat magyar nyelven látható, de azt hiszem, ez Pest egyik legkisebb látványossága, nem? Rengeteg étterem, kávézó és ember… Minden olyan pezsgő volt, még nappal is. Jártunk a Budai Várnegyedben és a belvárosban is.

Magam sem tudom pontosan, de az egész hangulata nagyon tetszett. Tanáraink biztosítottak minket arról, hogy minél több lexikai tudást gyűjtsünk az út alatt.

Másnap a Balaton környékére, Tihanyba vettük az irányt, ami bevallom, még jobban lenyűgözött. Ez sokkal csendesebb volt, mint Budapest. Talán az tetszett a legjobban, hogy olyan szabadnak éreztem magamat közben, mondhatni elkapott a balatoni láz.

Még aznap országot váltottunk, és irány Ausztria, azon belül is a Schloss Esterházy, vagyis az Esterházy-palota. Bridgerton rajongók, figyelem, ez az a hely, amit nem szabad kihagynotok! Gyönyörű, már-már lélegzetelállító díszítések és kidolgozások.

(Már előre megsúgom, nekem ez volt a kedvenc helyem. Ha egy pillanatra is, de igazi nemes hölgynek érezhettem magam az Esterházy-palota falain belül.)

Később visszatértünk Magyarországra, hogy megszálljunk Sopronban. Sajnálom, de engem annyira nem fogott meg, de bizton állíthatom, hogy az esti összejövetelek a szaktársakkal és felsőbb évesekkel mégis megkoronázták a kirándulást. Így volt ez Sopronban is, amikor egész éjjel fent maradtunk, és beszélgettünk.

A két ország között mondhatni cikáztunk, és igen, néha elég fárasztó volt, olykor úgy éreztem, túlsűrítettek a programok, de utólag belegondolva így volt jó. Később elmentünk Grinzingbe, ami számomra igazán emlékezetes maradt. Egy kis étterembe mentünk vacsorázni, ahol egy ajánlásra kipróbáltam a fehér borukat. Mit ne mondjak, a fehér bor átcsapott vörös borba az estére…

A későbbiekben már csak Bécs látványosságait jártuk körbe, ami idén egy csalódás volt számomra. Korábban már volt szerencsém itt járni, és úgy emlékeztem, sokkal szebb Bécs, de talán Várad szebb marad nekem. A kedvenc élményem leginkább a magyar nyelvű színházi előadás, amit nagyon élveztem.

A napok óráknak tűntek, és azon kaptam magam, hogy már hazaértünk. Azt hiszem, mindent nem tudtam belefoglalni ebbe a beszámolóba, mert még rengeteg hely kimaradt, de remélem, meghoztam a kedveteket, hogy ti is elmenjetek majd. Hálás vagyok tanárainknak, akik végig meséltek, és egyben tanítottak is minket az utunk során!

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év