fast fashion

Merülés a fast fashion világába

Személy szerint sohasem szerettem ruhákat vásárolni. Bár minden egyes nap szembeütközök azzal a csekély problémával, hogy a szekrényből folynak ki a ruhák, mégsem tudom, mit vegyek fel, hisz „egy rongyom sincs”; az új darabok vásárlása egy kínszenvedést jelent. Nemrég azonban úgy döntöttem, megemberelem magam, és megújítom a ruhatáram, erre a küldetésre pedig magammal hívtam az egyik barátnőmet, aki az enyémhez hasonló problémákkal küzd.

Rengeteg üzletet jártunk be, és sajnos azt kellett konstatálnunk, hogy semmi szép és hordható nem akad a boltok kínálatában, cserébe viszont tele vannak olyan holmikkal, amik teljes mértékben követik a jelenlegi divatot. Ezen a ponton szeretném tisztázni, hogy én és a barátnőm nem régimódiak akarunk lenni, és úgy öltözködni, mint ezelőtt 100 éve volt szokás, azonban a jelenlegi trendekkel van egy nem is olyan kicsi gond: végtelenül rövid ideig tartanak.

Az ember megbecsülése egy társadalmon belül sok tényezőtől függ, de a fiatalság körében a megjelenés az egyik legfontosabb határozó. Senki sem szereti magát számkivetettnek érezni, ezért sokan görcsösen próbálják a többiek elismerését elnyerni, ennek érdekében pedig lépést kívánnak tartani az épp aktuális divattal. Viszont, mint ahogy azt fent említettem, manapság mikrotrendekkel találkozunk, melyek, nevükhöz híven, egy-két hétig tartanak, majd örök feledésbe merülnek. Magyarán, amit ma felveszel, és menőnek számít, az holnapra már gáz lesz.

Gondoljunk csak vissza 2020-ra: a pandémián kívül ez volt a bociminta, a horgászsapka és a nagy, szőrös anyagú válltáskák éve, de ez csak egy pár a számtalan, akkor népszerű darabból, melyek után az emberek odáig voltak, viszont ma már biztosan benvonzanának egy pár furcsa pillantást.

2019-ben a VSCO girl egy valóságos fogalom volt, mely azokat a lányokat definiálta, akik a hajukat scrunchieval kötötték copfba, kagylóból készült karkötőt hordtak, és pasztell árnyalatú Fjallraven táskájuk volt.

Ha ma besétálunk egy ruhaboltba, biztosan találkozhatunk leopárdmintával minden mennyiségben, de ebben az évben felkapottnak számítottak a masnik, a már gyárilag koszosnak kinéző farmerek, cipők, és még sorolhatnám.

Ezzel a hirtelen váltakozással viszont igen nehéz lépést tartani, főleg pénzügyileg, hisz már egy szimpla rövidujjú, minimális mintával vagy felirattal 70, egy farmer pedig 140 lej körül kezdődik, és ezek alapvető ruhadarabok, tehát az ennél extrább dolgok még több pénzbe kerülnek. Másrészt nagyon kettős hatást kelt a szememben, hogy a jelenlegi társadalmunkban már a csapból is a környezetvédelem és a fenntarthatóság folyik, mégis arra buzdítják az embereket, hogy csak vásároljanak és vásároljanak.

Örökérvényű a mondás, miszerint nem a ruha teszi az embert. Ha tényleg tetszik egy aktuális trend, szívünk joga követni azt, de semmiképpen ne a többiek elvárásainak akarjunk megfelelni. Ha nekünk tetszik valami, hordjuk bátran, ha pedig nem, ne féljünk különbözni másoktól. Ezeket a gondolatok tartsuk észben, mielőtt elköltjük a pénzünket!

Kiemelt fotó forrása: speakup.es

Forró Bori,
Ady Endre Elméleti Líceum,
12. E osztály