Elmosta az Ér?

Az érmelléki életérzés

Biztos vagyok benne, hogy sokan ismerik Ady Endre Az Értől az Óceánig című versét. Az érmelléki emberek számára ez egy igen fontos vers, hisz nem gondolta volna senki, hogy ezt a „jelentéktelen” területet valaki költői magasságokba emeli. A későbbiekben a vers néhány fontosabb mondanivalójára is szeretnék kitérni, viszont egyelőre maradjunk a kicsi, alig csörgedező Ér-folyónál.

Az Érmellék a Partium egyik térsége, Bihar és Szilágy megyék közé tehető, nevét pedig a rajta áthaladó Ér-folyóról kapta. De lássuk, hogy mire emlékszik a falu idősebb korosztálya a névadó vízfolyamról.

A folyó körüli terület lápos, mocsaras vidék volt, ezt a ’60-as években lecsapolták, ezután ’63 körül kezdődött a folyó medrének ásása. A folyót akkoriban markoló ásta ki, viszont a környéken élők ezt tanknak hitték, innen jön a Tankárok elnevezés is.

Nem csak ez az elnevezés ragadt a folyóra. A Dikk kifejezés az ásások éveiben ragadt erre a vízi földrajzi képződményre. T. B., 94 éves adatközlőm nem ismeri a név eredetét, „hogy hunnét találták azt annak ki, azt nem tudom én se (…) valahogy úgy ráfűztik, de nem tudom, hogy mint.” SZ. E., 72 éves adatközlőm sem ismeri a név pontos eredetét, de annyit fűzött hozzá, hogy szerinte „olyan romános kifejezés a Dikk”.

Nos, ez a bizonyos Dikk kifejezés tényleg román eredetű, hisz a hivatalos román értelmező szótárban (a DEX-ben) megjelenik a dig szó, amelyhez a következő leírás kapcsolódik: 1. Kőből, földből vagy betonból épített, vízfolyás partja mentén vagy a tenger felé irányuló építmény, amely a víz áramlásának irányítására vagy a partok víz és áramlatok elleni védelmére szolgál. (Fordítva román nyelvről.) A kérdés, hogy honnan ered ez az elnevezés, meg van válaszolva, így már csak az van hátra, hogy halljuk, milyen történeteket fűznek ehhez a nagymúltú, de annál szerényebb folyású folyóhoz.

A környező földterületnevek eredettörténetei sok esetben kapcsolódnak a folyóhoz, mint például a folyóba ejtett só története, így lett a szántóföld neve Sózó (Éradony).

Ebben a cikkben viszont tragikus eseteket, emberi sorsokat szeretnék megosztani, amelyeknek a földi nyomait az Ér, már minden bizonnyal messzire mosta.

Sokan a vesztüket lelték ebben a „pocsolyás vízben” , C. K., 80 éves adatközlőm három történetet is elmesélt, amelyek végkimenetele végzetes volt.

Történt egyszer, hogy két lánytestvér Éradonyba ment, hisz akkoriban ott még üzemelt a termálfürdő. Nagy meleg volt, és ahogy a határon keresztül a fürdőhöz tartottak, megálltak megpihenni, megmártózni az Ér vizében. Lementek a híd lábához, hogy felfrissítsék magukat, de a fiatalabb lány megcsúszott, és beleesett a vízbe. A nővére utána ugrott, hogy megmentse. Sikerült is neki, de ő már nem tudott kiúszni a húga után, mert a sodrás elvitte, így az Ér martalékává vált.

Szerelmi bánatban szenvedett egy másik fiatal lány, akit a barátja megcsalt, majd pedig szakított vele. A lány elkeseredettségében nem látott jobb megoldást, minthogy az elmúlást válassza, ezért a folyóba ugrott, hogy enyhítsen lelki fájdalmán.

Egy nyári napon nagy melegben dolgoztak kint a nők és a férfiak a határon. Úgy gondolták, hogy munka után megmártóznak a friss vízben, ez lesz az ő jutalmuk egy fárasztó nap után. Volt ott egy férfi, aki szerette volna lenyűgözni a vízben hűsölő nőket, ezért egy fűzfára felmászva ugrott bele a vízbe, amelyből többé nem tudott kijönni.

Voltak az Érmelléken is tragikus esetek, de nagyon sokan örömmel nosztalgiáznak a régi nyarakról, amikor a folyó vize elfeledtette velük minden fáradalmukat, és önfeledten szórakozhattak, kacaghattak.

Az érmelléki életérzés ilyen. A világ bármelyik tájáról hazahívja az elkerült embert. Ady tökéletesen megragadta az Érmellék esszenciáját:

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

Ma már ez nem mondható el, de anno elzárt kis tájegység volt. Sok település még a térképekre sem került fel, mert annyira jelentéktelennek tartották. Ady, aki Érmindszenten született, pontosan értette ezt. Szerinte az Ér vonzáskörzete vad- és vízinövényekkel van benőve, de ha megfelelők az elöljárók (Kraszna, Szamos, Tisza, Duna), akkor a falvak híresek és dicsőségesek lesznek, hisz az óceánig hordták a hírüket ők maguk, vagy a tanítványaik.

Az innen indult ember állhatatosságát is megfogalmazza a második szakaszban, aki eléri céljait, még akkor is, ha vért kell izzadjon. A vers befejező sorai pedig összegzik azt, hogy bár attól, hogy el vagyunk zárva, az innen indult ember is befuthat a szent, nagy Óceánba.

Az Érmellék elfeledett írójával, Adonyi Nagy Máriával, Markó Béla író és politikus készített 1977-ben egy interjút, melyben a tájegység zártságáról és a honvágyáról is beszél, ezeket néhány kiragadott részletben szemléltetem:

„– (…) az Érmelléken van, teljes neve Éradony, eléggé elzárt vidék, az emberek is zárkózottak.”

„– Lehet, hogy furcsa, de csak mostanában kezdek ráébredni arra, hogy sokkal többet jelent nekem az otthoni táj, mint ahogy eddig hittem. Mostanáig, úgy gondolom, sokkal erősebb volt az elszakadás vágya, a mozgás, a megismerés vágya. (…) Gyerekkoromban nagyon szép volt az adonyi világ. A falut körbevette a nádas, a sás, a káka, millió élet, nyüzsgés; ma már lecsapolták a vadvizeket, de nincs a helyén csak zsombék, legfeljebb legelő.”

„– Azért kérdeztelek Adonyról, mert annak idején keveset beszéltél róla, és a verseidben is ritkán utalsz arra a világra.
– Zárt világ. Azt hittem, ott csak megragadni lehet, vagy teljesen elvetni magamtól. Most már másképp látom ezt is.”

Az érmelléki életérzés magában hordozza a táj szépsége iránti szeretet és a haza iránti, soha nem szűnő honvágyat.

Interjú forrása: https://ujhet.com/marko-bela-beszelgetes-adonyi-nagy-mariaval/

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év