Mindig visszatalálunk?
A vörös cérna/fonal legendája
Ismeritek a japán eredetű vörös cérna-legendát?
Ez a legenda egy gyönyörű és misztikus történetet tartalmaz, amely mélyen átszövi a japán kultúra spirituális erejét, a sors és az emberi kapcsolatok elválaszthatatlan hálóját hirdetve.
A legenda úgy tartja számon, hogy az emberek, amikor megszületnek, egy láthatatlan, de megbonthatatlan vörös cérna által vannak összekötve azokkal a lelkekkel, akikkel találkozniuk kell az életük során, legyenek ezek barátok, szerelmek, ellenségek, vagy épp más fontos személyek, akik sorsuk meghatározó részévé válnak.
Ez a vörös fonál az istenek keze által van szőve, és az emberi szívek finom rezdüléseit követve halad előre az idő és tér határain keresztül, legyőzve a távolságot és az akadályokat. Ahogy az élet ösvényein bolyongunk, a cérna néha összekuszálódik, bonyolult csomók, gócpontok alakulnak ki, vagy nagyon távolinak tűnik, mintha már elszakadt volna. Mégis, ez a mágikus cérna soha nem szakad el, mert a sors akarata erősebb bármely földi megpróbáltatásnál.
Az emberek, akiket ez a vörös cérna összeköt, bármennyire is eltávolodnak, végül mindig megtalálják egymást, mert a kapcsolatuk meg van írva a csillagokban, előre egymásnak vannak rendelve, az idő pedig csak eszköz, csak játékszer a találkozásuk eléréséhez.
A legenda azt is elmondja, hogy ez a vörös fonál különösen a kisujjhoz kapcsolódik, amely a kapcsolatok ősi szimbólumaként is ismeretes (lásd manapság: kisujj-becsszó, kisujjeskü, békülésnél kisujjat ráznak).
Bár sokan nem szentelnek nagy jelentőséget ennek a történetnek, de ha a realitások talaján maradunk, az mégis elmondható, hogy egy egyszerű, de mégis költői metaforáról van szó, amely arra emlékeztet bennünket, hogy az életben a legértékesebb találkozásaink nem véletlenek: egy magasabb rendű, láthatatlan erő (a sors) irányít bennünket.
A vörös cérna története nem csupán a romantikus szerelemre vonatkozik, hanem minden olyan kapcsolat misztériumát hordozza magában, amely mély hatással van ránk – barátságok, családi kötelékek, sőt még azok a találkozások is, amelyek néha csupán egy röpke pillanat erejéig tartanak.
A vörös cérna végtelen, törhetetlen és időtlen – és miközben mi a mindennapok sűrűjében bolyongunk, sosem tudhatjuk, mikor ránt bennünket vissza e misztikus szál a sorsunkba írt találkozáshoz, ahhoz a személyhez, aki nélkül az életünk valahogy mindig csonka maradt volna.
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom szak,
II. év