„De nehéz az iskolatáska!” Biztosan?

Egyhetes gondolatok évkezdésre

Egy hete már, hogy megkezdődött az új tanév. Egy hete még ragyogóan sütött a nap, biztatott, hogy jókedvvel induljunk neki ennek az évnek.

Kellett is a „jó szó”, hiszen majd három hónap pihenő után mindenkinek nehéz volt visszatérni az osztályterembe. Este idejében lefeküdni, reggel korán kelni, útnak indulni, illetve egész nap figyelni, gondolkodni, felelni és teljesíteni. (Jelzem: ezután még jönnek a házi feladatok is. Majd a délutáni különórák, tevékenységek.) Igen, nem egyszerű dolog! (És még az időjárás is esősre fordult…)

Nekünk, pedagógusoknak is egy nehéz kezdet a tanév. Készülődés, papírmunkák, várakozás, ismerkedés, hangszálak bemelegítése, és még sorolhatnám. Emellett mi is (többnyire) szülők is vagyunk, és így a napi gyerekzsivaj után még otthon vár minket a sajátunk is, akinek szintén jár a türelemből, kedvességből, segítőkészségből. (Sőt!)

Mindezen nehézségek ellenére úgy gondolom, hogy az iskolakezdés egy örömteljes dolog, hiszen újból találkozhatunk rég nem látott, kedves arcokkal (pl. tanárokkal, diákokkal). Kíváncsian várakozhatunk arra, mit tanít nekünk ez az új tanév (tanároknak és diákoknak egyaránt). Új kapcsolatokat alakíthatunk ki, amelyek akár egész életünkben elkísérnek. Taníthatunk, szerethetünk, nevethetünk, játszhatunk, reményt adhatunk. Megtehetünk minden jót, ami tőlünk telik. De az sem gond, ha olykor elbukunk. Csak figyelnünk kell az elesettre, hogy felsegíthessük, kiigazíthassuk őt.

Tehát nem is olyan nehéz az iskolatáska, ha van olyan, aki segít (osztálytárs, tanár) cipelni. És a legfontosabb titok: legyünk taníthatóak, akarjunk tanulni! Mert a lehetőség megvan. (Jelzem: nem mindenkinek van.) Éljünk hát vele!

Legyen örömteljes tanévetek!

Pălcuţ-Bereczki Andrea-Brigitta (tanárnő)