Sofőrködés diákként
Jude Júlia interjúja alapján
Manapság egy autó beruházását, használatát egy szinte már alapértelmezett „szükségletnek” titulálhatnánk annak ellenére, hogy ez (többé-kevésbé) még mindig egy luxuscikknek számít. Szemben a köztudott rohanásával, folytonos pörgésével világunknak, egy kocsi valóban prioritást élvezhet, hiszen könnyebben fel lehet venni az alapritmust, legtöbbször időt, energiát spórolva, nem is beszélve a garantált kényelemről, amit ez idő alatt élvezhetünk. A korral haladva nemcsak azt vehetjük észre, hogy egyre több nőt, hanem számos fiatalt is láthatunk a volán mögött ülni, vezetve az utakon. A példák száma csak gyarapodik olyan tizenéves diákokkal, akik a minimál korhatárt elérve (vagy még közvetlenül azelőtt) elszánják magukat a kresz megtanulására, és diákévük alatt megszerzik jogosítványukat úgy autóhoz, mint akár motorhoz.
A témába való elmélyedéshez Simon Bíborka és Móricz Ábel Emis diákok voltak a segítségemre, akik egy rövid interjú keretén belül őszintén megosztották saját tapasztalataikat, élményeiket, ellátva engem és az olvasókat pár hasznos tanáccsal.
Mi motivált arra, hogy szerezd meg a jogosítványt?
B.: Azért szerettem volna minél előbb jogosítványt szerezni, hogy függetlenebbé tudjak válni, és ne kelljen olyan sok esetben másokhoz alkalmazkodnom.
Á.: Mint sok fiúnak, gyerekként nekem is az volt az álmom, hogy vezethessek, így amint 18 éves lettem, rögtön bele is vágtam, és nagyon jó döntés volt.
Melyik része jelentette a legnehezebbet neked?
B.: Számomra a legnehezebb rész az volt, amikor megértettem, hogy miért is kell annyi mindenre figyelni vezetés közben. Sok esetben akaratomon kívül is történnek olyan dolgok, akadályok, amikre hirtelen kell reagálni, és gondolkodási idő hiányában kell minél biztonságosabban cselekedni, pánikolás nélkül. Ez nekem azért volt nehéz, mert minden apróságon izgulok, így mindig nagyon meg voltam ijedve, és nagyon stresszeltem a vezetés alkalmakor.
Á.: Eleinte nehéz volt megszokni a nagy, városi forgalmat, nagyon sok mindenre kellett odafigyelnem egyszerre, de idővel belerázódtam, és ma már egyáltalán nem jelent problémát.
Mi segített abban, hogy minél rövidebb idő alatt tedd le sikeresen a vizsgákat?
Á.: Nekem az segített a legjobban, hogy szerettem, amit csináltam. Rengeteget kellett tanulni, és a megfelelő motiváció nélkül nem ment volna ilyen könnyen. Persze, voltak rosszabb napjaim, amikor nem úgy mentek a dolgok, ahogyan szerettem volna, de nem adtam fel.
Milyen meglepetés ért a felkészülés alatt?
B.: Számomra negatív meglepetésként hatott, hogy mégsem olyan egyszerű a vezetés, mint ahogy az külső szemmel nézve tűnik, és nagyon sok mindenre kell egyidőben figyelni.
Á.: Vezetés közben rengeteg meglepetéssel találkozhatunk, és ebből jutott bőven a tanulási időszakomra is. Amíg az ember tanuló, sokan lenézik, ráhúznak vagy kivágnak elé, és ezeket a szituációkat meg kell tanulni helyesen kezelni.
Mi az, amire nem számítottál, de örültél volna, ha figyelmeztettek volna róla?
B.: Nem számítottam rá, hogy az egész folyamat ennyire nehezen fog menni, hogy nagyon sok idő és gyakorlás kell ahhoz, hogy elkezdjen jól menni a vezetés, bevésődjenek a teendők, és hogy az autót is időbe telik megszokni. Nekem erről keveset beszéltek mások, ezért én az elején azt hittem, hogy mindenkinek nagyon könnyen megy, csak nekem nem, míg végül megtudtam, hogy nem csak velem történik ez így.
Milyen érzés vezetni?
B.: Szerintem a vezetés felszabadító érzés, feltölt energiával, ugyanakkor nagyon stresszes és fárasztó is tud lenni.
Á.: A vezetés szabadságot ad, ugyanakkor hatalmas felelősséggel is jár. Mindig maximálisan oda kell figyelni, mert bármi megtörténhet.
Mit tanácsolsz azoknak, akik iskolaidő alatt szeretnének megtanulni vezetni?
B.: Én azt tanácsolnám, hogy kezdjenek bele, de ne izguljanak annyira, mint ahogy én azt végig tettem, gyakoroljanak, szánjanak rá időt, és biztosan sikerülni fog.
Á.: Az én tanácsom az, hogy ha lehet, akkor még a 12. osztály kezdete előtt próbálkozzatok a sofőriskolával, mert az elmélet megtanulása és a vezetési órák sok időt vesznek el, így kevesebb jut a tanulásra, szabadtevékenységekre.
Köszönjük, Bibi és Ábel, a válaszokat, kívánunk nektek balesetmentes, élvezetes vezetést!
Jude Júlia,
Nagyvárad