A csíkos pizsamás fiú (2008)
Filmajánló Patríciától
A mai fiatalság számára szinte teljesen ismeretlen a történelem, hiába van ennek aktív szerepe az oktatásban. A legtöbb fiatal még csak a saját nemzetének a történelmét sem ismeri, mondván, vannak ennél izgalmasabb és megfogóbb témák is a világban, amelyek sokkal nagyobb érdeklődésnek örvendhetnek. A legtöbben sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy honnan is jöttünk, és csak az a fontos számunkra, ahová tartunk. Pedig az egyik legfontosabb dolog az ember életében az, hogy ismerje a saját népe történetét és hű maradhasson ehhez.
A csíkos pizsamás fiú egy 2008-ban bemutatott filmdráma, melynek középpontjában az amerikai-brit holokauszt áll. A filmet Mark Herman írta és rendezte, a forgatókönyv John Boyne könyve alapján készült.
A film a második világháború idején játszódik. A cselekmény fókuszában egy német család áll, akik egy hirtelen ötlettől vezérelve az Auschwitzi koncentrációs táborba költöznek, az édesapa előléptetésének hála. A főszerepben álló nyolcéves Bruno kedvét teljesen elveszi a költözés gondolata, hisz ő Berlinben érzi otthon magát, ott van a családja és a barátai is, panaszait azonban egyik felnőtt sem hajlandó végighallgatni. A kisfiú magányosnak és elveszettnek érzi magát új otthonában, a közvetlen környezetében nincsenek gyermekek sem, akikkel játszhatna, egész álló nap csak édesapja katonáinak a rohangálását látja.
Már a legelső napon észrevesz az ablakából egy „farmot”, ahol Bruno szerint az emberek idétlenül és furcsán vannak felöltözve. Az édesanyja intelmeit figyelmen kívül hagyva Bruno úgy dönt, hogy közelebbről is szemügyre veszi a farmot, ahol megismerkedik Shmuellel, egy furcsa, csíkos pizsamát viselő kisfiúval, aki a drótkerítés másik oldalán él. Az ő barátságuknak köszönhetően Bruno megszabadul addigi gyermeki ártatlanságától, és megismerkedik a való élet csúfságaival, amit képtelen feldolgozni. Kettejük kapcsolata végül szívszorító tragédiával zárul, ami sokak számára már a film első perceiben nyilvánvalóvá válik.
Számomra ez a film nem csak egy egyszerű film volt, hisz megmutatta nekem, hogy milyen borzalmas tragédiákat okozhat az ember szűklátókörűsége, és ezt az esetek nagy százalékában olyan emberek bánják, akik ártatlanok és tiszta lelkűek voltak.
Rettentően nagy tanulsága van a filmnek, legalábbis számomra. Bruno és Shmuel sorsa teljes mértékben eldöntött volt már a születésük előtt is, hisz Bruno a német édesapja védelme alatt állt egész életében, míg Shmuel halálra volt ítélve zsidó származása miatt. Mindkettejük olyanért bűnhődött, amiről nem tehetett. És az, hogy ez a második világháború idején megtörténhetett, nem jelenti azt, hogy a 21. századi ember életében nem következhet be.
Ha kedvet kaptatok Shmuel és Bruno történetéhez, akkor meleg szívvel tudom ajánlani nektek ezt a filmet. Ígérem, hogy nem marad el a sírás…
Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év