Tömegközlekedés a mindennapokban

Napjainkban egyre több háztartás autófüggővé vált, és ezt a döntést csak részben hoztuk meg a kényelmünk miatt. Sajnos sokaknak szükségletté vált, mivel a tömegközlekedési szolgáltatások nem bővültek a város terjeszkedésének megfelelő ütemben.

Léteznek bizonyos elméletek, melyek szerint a közúti közlekedés már túl nagy mértékben hozzájárul a levegőszennyezéshez. Természetesen ilyenkor is az átlagembert hibáztatják, pedig a legkomolyabb forrás soha nem az lesz, hogy a gyerekeket autóval viszik iskolába, majd onnan a szülők ugyancsak autóval indulnak tovább a munkahelyeikre. Lehetetlen lenne az emberek többségét meggyőzni arról, hogy ne használják autóikat, amiatt, hogy bolygónkat védjék. Van azonban egy kellemetlenebb jelenség, mellyel minden hétköznap szembesülnünk kell. A forgalmi dugók azért alakulnak ki, mert száz ember legalább ötven járművel közlekedik városszerte. Ez az, ami szerintem elkerülhető lenne. Persze én, a tömegközlekedést, és azon belül is a buszokat imádó személyként mindenkit arra buzdítanék, hogy használja ki ezeket a lehetőségeket, de sajnos tisztában vagyok vele, hogy mind igencsak korlátozottak, és itt, Nagyváradon jelenleg nincs kapacitás arra, hogy a tömegközlekedés mindenki első opciójává válhasson.

Néhány lehetséges megoldást szeretnék bemutatni egy olyan ember szemszögéből, aki nagyjából tudja, hogy hogyan működik az útvonalbővítés, egy-egy új járat bevezetése, vagy éppen a menetrendek megváltoztatása és azt, hogy a lakosság mit tehet ennek érdekében.

Arany középút lenne a Park&Ride típusú parkolók bevezetése, azonban ez egy túl nagy és komplex beruházás lenne, hiszen az egész hálózat átszervezésével járna, emellett hatalmas területeket foglalna el, komolyabb bevétele viszont nem származna a városnak ebből. Tehát nekik nem annyira gazdaságos, hiszen hatalmas ingyenes parkolókat kellene létesítsenek ott, ahol akár egy új gyár vagy lakónegyed is lehetne.

De mi is az a Park&Ride, és hogy működik?

Alapvetően a város szélén elhelyezkedő hatalmas, zárt parkoló, melyhez egy busz- és/vagy villamosvégállomás csatlakozik (máshol, például Budapesten, metróállomás). Az első változat az, hogy érvényes tömegközlekedési bérlettel vagy fel nem használt jeggyel lehet belépni a parkolóba, vagy ezeket a helyszíni automatákban megvásárolva ugyancsak igénybe vehető a parkoló, ebben az esetben maga a parkolás természetesen ingyenes. A másik változat pedig az, hogy a felszámolt óradíj mellé egy-egy jegyet is kap az autótulajdonos, melyet felhasználva eljuthat például a munkahelyére. Bár a város területén belül ilyet egyhamar nem fogunk látni, a metropoliszi övezet nyugati és déli végein hamarosan megkezdődik ezek kiépítése a bővülő vasút-villamos hálózatnak köszönhetően.

De lépjünk is tovább! Hogy döntheti el a lakos, hogy az ő környéke, lakóhelye valóban defavorizált a tömegközlekedés szempontjából? Nos, ez a mi szemszögünkből inkább egy szubjektív kérdés, de valójában van egy rendszere. Alapvetően azok, akik arra gondolnak, hogy az ő területükön nem létezik tömegközlekedés, azt szokták mondani, hogy a legközelebbi megálló ,,túl messze” van. Lehet, hogy azt a bizonyos távolságot a nagymamám 10, míg én 4-5 perc alatt teszem meg. Ha sietünk, akkor 2 perc is soknak tűnik, de vasárnap délután nyugodtan elsétálunk 15 perc távolságra is.

Tehát mikor lehet igazunk, ha azt mondjuk, hogy a megálló túl messze van? Zsúfolt városrészekben ideális esetben 400 méter lehet a maximális távolság, máshol ez akár az 1 kilométert is elérheti. Azok, akik ezen a tartományon jóval kívül laknak, joggal kérhetik egy-egy járat meghosszabítását, vagy akár egy új bevezetését. Természetesen ezután is rengeteg kritérium alapján kerül elbírálásra a javaslatunk, melyek mind visszavezethetők a kínált kapacitásra és ennek kiszámolására. Élhetünk akár 2 kilométerre a legközelebbi megállótól, amennyiben a közösségünkbe csak pár ember tartozik, hiszen így soha nem lesz saját, állandó járatunk.

A következő jellemző probléma az, hogy A pontból B pontba nem létezik átszállásmentes útvonal. Tudom, hogy lesznek olyanok, akik a cikk ezen pontján biztosan nem fognak velem egyetérteni, de az egyetlen megoldás erre az átszállás. Más országok, más városok milliószor jobban működő tömegközlekedési rendszerei is ezt a megoldást tudják csak nyújtani. Szerencsére a különböző alkalmazásokon keresztül vásárolt jegyek már 60 percre korlátlan utazási jogot biztosítanak, nem csupán egyetlen jármű használatát. Ezek közül én a 24pay-t tudom ajánlani, mely az ország több városában is elérhető.

De ha ilyen modernek vagyunk, akkor mégis mi a gond? Egész egyszerűen, az, aki reggel elindul valahova, még aznap szeretne megérkezni, de az indulási idők és sokszor az útvonalak összehangolatlansága miatt ez egy komoly feladat. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy ritkán jár a busz vagy a villamos, de tekintsünk be a kulisszák mögé, hogy mi is a helyzet valójában. Elsősorban az utasszámra vonatkozó statisztika az érvényesített jegyek és bérletek száma alapján készül el, ami természetesen soha nem fogja a valóságot tükrözni. Másodsorban fontos tisztában lenni azzal, hogy a kínált kapacitás nem egy adott vonalra, hanem egy területre vagy szakaszra vonatkozik. Tehát például az Oneștilor utcai lakóparknak óránként X számú férőhely van biztosítva, vagy a December 1 park- Aradi út szakaszon fix az, hogy egy óra leforgása alatt minimum Y és maximum Z jármű indulhat. Ezek megváltoztatása komoly dolog, hónapokig tartó papírmunkával jár, és a felsőbb városvezetés aláírása nélkül még 1-2 perccel sem módosulhat egy menetrend.

Végül arra szeretnék kitérni, hogy mi a követendő procedúra, ha valamin változtatni szeretnénk. Mint minden hasonló cég, az OTL is biztosít egy hivatalos e-mail címet, ahová az új javaslatokat fogadják. Nagyon fontos, hogy ezek részletesen legyenek elmagyarázva és kidolgozva, hiszen mi meg kell győzzünk másokat arról, hogy az ötletünk jó. Félkész vagy kutyafuttában odahajigált javaslatokkal ne számítsunk arra, hogy bármi is változni fog. Lényeges az, hogy többen vessék fel az adott problémát viszonylag rövid időn belül, hiszen egy ember nem dönthet száz másik életéről. Ezenkívül rengeteg türelemre van szükségünk, a várakozás közben pedig újra és újra próbálkozni kell, hátha előbb-utóbb meggyőzőnek hat az, amit kitaláltunk. Egy épkézlab javaslat NEM facebook-hozzászólás vagy messenger üzenet formájában kell eljusson a szolgáltatóhoz.

Mint az élet minden területén, úgy ebben a helyzetben is a problémamegoldás kulcsa az, hogyha tudunk kulturáltan beszélni róla, valamint másokkal együttműködve tenni valamit annak érdekében, hogy bekövetkezzen az áhított változás. Ne féljetek megkeresni, ha kérdésetek lenne ezzel kapcsolatban! 🙂

Kiemelt fotó forrása: ebihoreanul.ro

Ács Kristóf,
Ady Endre Elméleti Líceum,
12. E osztály