Űr – Magyari Zsófia verse

Űr

Ha minket fellőnének a Holdra, biztosra veszem,
letérnénk az útról, s már nem látna szem.
A többi bolygó felett szállnánk,
s közben őket sorra számlálnánk.

Mi lennénk az elsők a Marson,
mikor még ott sem voltunk, hol más, a Holdon.
Jupiternek villámaitól félnénk,
s azt néznénk, légköre milyen élénk!

A Szaturnusz körül futkosnánk,
egyik gyűrűjét ujjamra is húznád.
Kézen fogva holdjait megtalálnánk,
onnan pedig az Uránuszra ugranánk.

Uránusz körül pörgünk és keringünk, 
jeges szélei közt szabadon repülünk. 
Holdjai fölött suhanunk szüntelen, 
csodáljuk színét a csillagok ölében. 

Merülünk a mélybe a Neptunuszhoz érve, 
keringünk vidáman csillagok fényében. 
Triton jegén jégcsatát vívnánk, 
és a galaxisok táncát is együtt járnánk.

Magyari Zsófia,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. E osztály