Lehetsz gyermek felnőttként?
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – könyvajánló Patríciától
Évekig kavargott a fejemben egy könyvajánló, amit réges-rég az egyik gimnáziumi osztálytársamtól hallottam. Azt mondta, „Ha van olyan könyv a világon, amit mindenkinek el kell olvasni, akkor ez az a könyv.” Sokáig nem értettem, hogy miért mondta ezt, akkoriban nem is igazán érdekelt, csak azt tudtam, hogy valamilyen oknál fogva bogarat ültetett a fülembe az elhangzott mondat, és sosem tűnt el egészen addig, míg végre a kezembe nem vettem a meseregényt. Ekkor megszűnt létezni számomra a világ.
A kis herceg című könyv nagyvonalakban az emberi társadalom karikatúrája, ugyanakkor megannyi fontos dologra figyelmeztet minket. A gyermekkor csodaváró hitét a felnőttkor kiábrándult józanságával szembeállító történetet olvashatjuk akár csodálatos meseként, akár elgondolkodtató és megterhelő filozofikus példázatként is. Egy biztos: ahány ember van ezen a földön, mind meg fogja találni benne a maga tanulságát, és a könyvet olvasva önkéntelenül is vissza fog repíteni mindenkit a gyermekkorába.
A történet egy ártatlan kisfiú világra való rácsodálkozását eleveníti meg, aki hosszú útja során megpróbálja mindenkiben megtalálni az igazi értéket, ám, legnagyobb csalódottságára, csak az emberi élet elpazarlásával találja szemben magát. A történet a szerző ajánlása szerint gyermekek számára íródott, azonban a felnőtteknek is jelentős üzenetet hordoz. A könyv írója repülőgép-balesetet szenved, és találkozik a sivatagban a kis herceggel, egy aprócska, szőke kisfiúval, aki a legkülönösebb teremtés, akit valaha látott. Roppantmód kíváncsi: nem nyugszik addig, míg meg nem kapja kérdéseire a választ. Az ő szemén keresztül feltárul a világ egy másik, valódibb látásmódja, melyet a szerző eddig csak gyermekkorából ismert. Az őszinte és ártatlan kisfiú, kalandjuk során újra és újra meglepi a szerzőt különösnél különösebb gondolataival és életszemléleteivel.
„Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)” – mondja az író. Talán ez a legfontosabb emlékeztető a könyvben. Rögtön a regény elején fut szembe velünk, és azonnal gyökeret ver a gondolataink közé. Hisz valahol mélyen még mind gyerekek vagyunk – akkor is, ha a valóságban már meg kell küzdenünk a felnőtt élet viszontagságaival és mindazokkal a gondokkal, melyek gyermekként ismeretlenek voltak számunkra.
Bizonyára sokunknak van olyan emlékünk gyermekkorunkból, mikor azt kívántuk, bárcsak gyorsabban telne az idő, és végre felnőttek lehetnénk. Aztán mikor végre-valahára elérkezik a várva várt idő, mindannyian azért könyörgünk, hadd lehessünk még egy rövid ideig gyermekek, hadd tehessünk úgy, mintha a világon semmi gondunk, bajunk nem lenne. Mert felnőttnek lenni csak addig jó, míg nem mi vagyunk a felelősek mindenért, amire gyermekként nem volt gondunk, amit gyermekként a szüleink megoldottak helyettünk, és semmin sem kellett törnünk a fejünket.
Ha valakinek, akárkinek hiányzik ez az idő, ha valaki szeretne újra gyermek lenni egy rövid időre, vagy csak egyszerűen kíváncsi arra, hogy egy ártatlan kisfiú milyen életfilozófiákkal rendelkezik, csak vegye a kezébe A kis herceget, és azonnal elfelejtheti, hogy milyen csúnya, romlott és zord világot élünk. Szívből kívánok mindenkinek egy kis herceget az életébe!
Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év