Eszembe jutott
Gondolatok Vikitől az új tanév margójára
Az oktatási intézmények kapui végre megnyíltak, és gyerekzsivajtól zengnek mától az épületek. Mondhatni, visszatért az élet. Bár én már nem járok iskolába, sokszor eszembe jutnak a régi emlékek: a csínytevések, az órák, az ünnepségek. Néhány ünnepség, mint például március 15., karácsony, vagy anyák napja, különösen mély nyomot hagyott bennem. De vajon miért? Azon gondolkodtam, vajon hogyan alakul ki a közösségi emlékezet, és milyen szerepet játszanak benne a művészetek, például az irodalom, a filmek és az emlékművek.
A kollektív emlékezet az a jelenség, amely során egy társadalom közösen őrzi meg és adja tovább történelmi események emlékét generációkon keresztül. Ez az emlékezet és a nemzeti identitás összefonódása az alapja annak, ahogyan egy nemzet értelmezi saját múltját, és ezáltal meghatározza jövőjét.
Úgy vélem, hogy a közösségi emlékezet kialakulásában kulcsszerepet játszanak a művészetek. Ezek az eszközök lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy társadalom formálja és közvetítse saját történelmi narratíváit. Az irodalmi alkotások, például regények és versek, képesek olyan érzéseket és képeket generálni, amelyek akár a múltban, akár a jelenben történtek egy adott személy életében. A filmek mint vizuális médiumok, még közvetlenebb módon idézik fel a múltat, és gyakran meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egy esemény miként rögzül a kollektív tudatban.
Engedjétek meg, hogy meséljek egy számomra kedves filmről, amely bár nem teljesen történelmi, mégis érintő módon kapcsolódik a múlthoz. A film egyik emlékezetes jelenetében egy titokzatos nő angyali hangon így szól a telefonba: „Kérem a legjobb írót a telefonhoz!” Később ez az angyali hang egy ördögi kör tüzes csapdájába ejti az írót, aki felvette a telefont. Vajon csak egy románc marad ez, vagy mélyebb betekintést nyerünk a titokzatos nő, Aranka és az író, Karinthy Frigyes életébe? Kosztolányi mint legjobb barát, szintén feltűnik a filmvásznon, fontos szerepet töltve be az író életében. Szerelem, pezsgés, életútvesztés és halál – mindez egy filmben, amely címe Frici és Aranka. Remélem, hogy nemcsak számomra, hanem mások számára is felidézi a múltat, valamint a költészetet. Ezeknek összesége jó példát nyújthat arra a feltevésemre, hogy a kollektív emlékezetben kulcsfontosságú a média, valamint a művészet is egyaránt.
Visszatérve pedig arra, még milyen okok miatt maradtak meg számomra és a körülöttem lévő emberek számára az első bekezdésben említett ünnepségek, a válasz egyszerű: több tényező is közrejátszik. Először is, a történelmi események jelentősége, a rájuk adott közösségi reakciók és az azokhoz kapcsolódó érzelmi intenzitás mind befolyásolják, hogy mi marad meg a kollektív emlékezetben. Azok az események, amelyek nagy hatást gyakoroltak a társadalomra és erős érzelmi kötődést váltottak ki, nagyobb valószínűséggel válnak a kollektív tudat részévé.
Ezen kívül az emlékezetet alakító narratívák is döntő szerepet játszanak. Az, hogy a történelmi események hogyan kerülnek bemutatásra az iskolai tankönyvekben, a médiában vagy a politikai diskurzusban, nagymértékben befolyásolja, mely eseményeket tart fontosnak egy társadalom. A domináns narratívák kiemelhetnek bizonyos eseményeket, míg másokat elnyomhatnak, vagy elfeledtethetnek.
Összességében talán azt tudnám még hozzáfűzni, hogy amikor úgy érzed, egyedül vagy valamiben, gondolj arra, hogy mások is érezhetnek így. Ezek a tettek pedig ennek megfelelően alakítják a közösség ünnepeit, hagyományait, ezeknek fontosságaval együtt.
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év