Pearl Harbor – Égi háború (2001)
Filmajánló Vikitől
Sokszor felmerül a téma, hogy a mai generáció nem igazán ismeri a régebbi filmeket, és sok fiatal talán unalmasnak tartja ezeket, mert hiányzik belőlük az állandó pörgés, ami a mai alkotásokra jellemző. Számomra viszont ez pont az ellenkezője: a régi filmek nyugalmat és komfortot adnak, van bennük valami varázslatos nosztalgia, ami az idő múlásával még értékesebbé teszi őket. Szeretem azt a különleges hangulatot, ahogyan akkoriban építették fel a történeteket és a karaktereket. Ma egy 2000-es évek eleji filmet hoztam ajánlásra, amely emlékezetes maradt számomra.
1941. december 7-én a japán légierő váratlanul megtámadta az Amerikai Egyesült Államok csendes-óceáni flottáját Pearl Harborban, hatalmas pusztítást okozva. A támadás számos áldozattal járt, és komoly károkat szenvedett az amerikai hadsereg, amelynek hosszú időbe telt, mire felkészült a visszavágásra. Ebben a történelmi kontextusban játszódik a film, amely három fiatal életére összpontosít, bár az ő töténetük, inkább fiktív jellegű. Rafe (Ben Affleck) és Danny (Josh Hartnett) gyerekkori barátok, akiket a repülés iránti szenvedély köt össze, mindketten pilóták szeretnének lenni. A történet bonyodalma akkor kezdődik, amikor mindketten ugyanabba a nőbe, Evelynbe (Kate Beckinsale) szeretnek bele. A film nemcsak a háború pusztítását mutatja be, hanem a három főszereplő belső vívódását is, miközben életük örökre megváltozik a Pearl Harbor-i csata következtében.
A film különösen azért maradt meg bennem, mert fontos döntések és tragédiák állítják próba elé a szereplők kapcsolatait. Nem csupán arról van szó, hogy Evelyn két srác közül nem tud választani, hanem mindannyian egy olyan élethelyzetben találják magukat, ahol a háború és a veszteség árnyékolja be a szerelmet, illetve a barátságot. Rafe és Danny gyerekkoruk óta legjobb barátok, és a köztük lévő kötelék igazán erős. Amikor Rafe eltűnik és halottnak hiszik, Danny és Evelyn egymáshoz kerülnek közel, de nem pusztán a vonzalom, hanem a gyász és a magány is összehozza őket.
A barátság és a szerelmi dráma adja a film érzelmi mélységét, ami miatt sokkal több, mint egy egyszerű háborús film. Számomra a film különlegessége abban rejlik, ahogy bemutatja, hogy a háború hogyan változtatja meg az emberi kapcsolatokat. Emellett az esztétikai megvalósítás is lenyűgöző; a képi világ és a díszletek hangulata különösen hatásos, a színészek elképesztő játékával együtt.
A végére két idézetet szeretnék kiemelni nektek, amelyek nemcsak a film történetét, de a nyelvezetét is remekül megmutatják. Az első idézet a szerelem és a vágyakozás erejét tükrözi: „Hideg van, olyan hideg, hogy a csontjaimig hatol, csak egy dolog melegít fel, ha rád gondolok. Bárcsak visszatérhetnék hozzád!” Ez az idézet szépen kifejezi azt az érzelmi feszültséget, amit a háború okozta távollét jelent. A második idézet már inkább a háború szellemiségére ad választ: „A győzelem azoké, akik a legjobban hisznek benne és soha nem adják fel.” Ez a gondolat a film háborús küzdelmein túlmutat, hiszen a mindennapi életünkbe is beépíthetjük, mint a kitartás fontosságának üzenetét.
Kellemes nosztalgiázást kívánok, és várom a véleményeteket a filmről!
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év