Egyre nehezebb…

Kormos Anett humorista, író és újságíró Rohadt nehéz az iskolatáska című írására akadtam a minap, teljesen véletlenül. Ezúttal a kétgyermekes családanya szemszögéből ismerhettük meg azt a szenvedést, aminek egy héten belül mindannyian újra a részesei leszünk. Annyira valósághűnek tűnt a feltárt helyzet, hogy kicsit meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez a cikk 2015-ben íródott. Anett lányai az én generációmhoz tartoznak, a leírtak alapján úgy tűnik, hogy a nagyobbik velem egyidős lehet, míg a kisebbik egyetlen évvel fiatalabb.

Nekem akkoriban, másodikosként a helyzet egyáltalán nem tűnt aggasztónak, hiszen az égvilágon semmi gondom és dolgom nem volt. Ez így folytatódott még jó pár évig. Időközben kinőttem abból, hogy minden iskolai feladathoz szülői segítséget kérjek, de csak magamra hagyatkozva is semmiségnek tűnt az egész, egy bizonyos pontig. A nyolcadikos vizsgára való felkészülés valószínűleg az edzés volt egy olyan maratonra vagy olimpiára, amelyre nem rémlik, hogy jelentkeztem volna…

Kedves Anett, ti is ugyanezeken a fázisokon mentetek keresztül? Na és most, az érettségikhez közeledve ugye, csak minden egyre rosszabb?

Lehet, hogy jobban járnánk, ha ezt a cikket a szüleim írnák meg helyettem. Szegény fejetek, mit kellett a múlt tanévben, mely az eddigi legnagyobb mélypont volt, végigszenvedjetek…
,,Nem eszik eleget a gyerek. Talán depressziós?’’
,,Dehogy, csak egy újabb iskolai nap következik.’’
,,Mintha kialvatlan is lenne, nem gondolod?’’
,,Biztos azért, mert egész éjszaka tele… Várj, hiszen a telefonját este mindig olyan helyen hagyja, ahol látjuk, pont azért, hogy erre a beszélgetésre ne kerüljön sor.’’

Ha megkérdezitek tőlem, hogy mi a baj, akkor jobb napokon egy-egy morgás a válasz. Máskor egy egész délutánon át tartó panaszáradat, melynek a végén sírás vagy dühroham következik, teljesen kiszámíthatatlanul, hogy mindig tudjak nektek meglepetést okozni.

Szülőként látni, hogy a gyerekből elfogy minden élet, biztosan nehéz. Amikor lenne időm másra, akkor nem marad kedv és energia, hogy bármit csináljak azon kívül, hogy nézem a falat. Néha feléledt bennem a remény, hogy a következő héten jobb lesz, de gyorsan ki is hunyt.

Mindeközben továbbra is azt mondják, hogy ezek a legszebb éveink, és élvezni kell őket, amennyire csak lehet. Attól, hogy sokan már betöltöttük a tizennyolcat, még mindig gyerekek vagyunk, és gyerekek is szeretnénk lenni; ápolni más kapcsolatokat, időt szentelni a felhőtlen pihenésnek, egy hobbinak, meg persze a családnak is. Azt is szokták mondani, hogy minden hozzáállás kérdése. Ettől persze még lenézik és semmibe veszik azt, aki nem veszi épp olyan komolyan az iskolát. Készülj az érettségire, ha lehet, már bölcsődés korodtól, válassz ki egy egyetemet, és kezdd el megtanulni a pár ezer oldalas könyvet, amit követelnek, csinálj meg minden házit, olyan tantárgyakból is, amelyeknek még a nevét se tudtad megjegyezni soha, de már abban sem vagy biztos, hogy férfi vagy nő tanítja-e neked.

Ettől függetlenül stresszelj, légy vidám és gondtalan!

Ács Kristóf,
Ady Endre Elméleti Líceum,
12. E osztály