Bántalmazó kapcsolatok
Colleen Hoover: Velünk véget ér
Egyszer valaki ezt mondta nekem: „Ne haragudj rá, ő is most éli először az életét.” Valahol mélyen igazságot találtam ebben a megjegyzésben, de utána arra belegondoltam, hogy ugyanígy én is most élem először az életemet, mégsem tennék ilyet másokkal. Valóban szeretünk valakit, ha bántjuk őt, legyen szó fizikai vagy lelki bántalmazásról? Esetleg csak önmagunkat nyugtatjuk, mert nem merünk kilépni ebből az ördögi körből? Mert ez valóban egy ördögi kör, amelybe könnyű belekerülni, de annál nehezebb kijutni belőle. Mégis, vannak olyan nők és férfiak, akiknek sikerült ebből kiszállniuk, a többségnek viszont sajnos nem.
A Velünk véget ér című könyv a bántalmazó kapcsolatokat és transzgenerációs problémákat vizsgálja, mindezt egy romantikus történetbe ágyazva. Ironikus, nem igaz? Romantikus és bántalmazó egyszerre. Gyerekként talán csábítónak tűnhet egy misztikus és toxikus férfi, de felnőtt fejjel már nem így gondoljuk.
Lily története egészen a gyermekkorára nyúlik vissza, mert ott kezdődött minden. Édesanyja bántalmazó kapcsolatban élt, de nem mert kilépni belőle. Tizenévesen Lily megismerkedik első szerelmével, Atlasszal, akivel különféle okok miatt nem lehetnek együtt. Évekkel később találkozik Ryle-lal, aki eleinte a tökéletes férfi képét mutatja, azonban idővel minden 180 fokos fordulatot vesz. Felbukkan régi szerelme, és felszínre kerülnek a múlt traumái és érzései, amelyek befolyásolják Lily döntéseit.
Traumák egész életünk során érhetnek minket, de talán a legmeghatározóbbak azok, amelyek gyerekkorban történnek velünk. Szüleink és nevelőink a legnagyobb szerepet játsszák életünkben és abban, hogy milyen felnőttek leszünk. Sok mentális betegség gyökere a szülők viselkedéséhez vezethető vissza. A gyermek nem születik hisztisnek, jónak vagy rossznak; a szülők nevelik és formálják őket. Természetesen vannak külső befolyásoló tényezők is, mint például az oktatás, barátok, és a szerelem.
Gyermekkorban a szülők kiemelkedően fontos példaképek, mert ők gyakorolják a legközvetlenebb hatást a gyermek fejlődésére. Az otthoni környezet, amelyet a szülők teremtenek, az elsődleges hely, ahol a gyermek megtanulja, hogyan működik a világ, hogyan kell viselkedni másokkal, és hogyan lehet kapcsolatokat kialakítani. A szülők viselkedése, értékrendje és a világhoz való hozzáállásuk mélyen befolyásolja a személyiségek alakulását, egy ember önértékelését, valamint szociális készségeit. A szülők biztosítják a gyermekek számára az elsődleges érzelmi kötődést, ami a biztonság és stabilitás alapját képezi. Ez a kötődés különösen fontos a gyermek korai éveiben, amikor az érzelmi és pszichológiai alapok lerakása zajlik. A gyermekek természetüknél fogva utánozzák szüleik viselkedését és reakcióit, hiszen a szülők példáján keresztül tanulják meg, hogyan kell kezelni az érzelmeket, hogyan kell reagálni a kihívásokra, és hogyan lehet kapcsolatokat építeni másokkal. Mivel a szülők azok, akik a legtöbb időt töltik a gyerekekkel, és érzelmileg a legközelebb állnak hozzájuk, viselkedésük és értékrendjük alapvetően meghatározza a gyerekek életét. Ezek az alapok kísérik el őket későbbi életükben is, hatással vannak arra, hogy felnőttként milyen döntéseket hoznak, milyen kapcsolatokat építenek, és hogyan tekintenek önmagukra és a világra.
Vannak azonban, akik képesek megtörni ezeket a transzgenerációs traumákat és szokásokat, hogy egy jobb és egészségesebb életet éljenek. Az érzelmeinket és traumáinkat nem elrejteni kell, hanem megtanulni együtt élni velük és kezelni őket. Ahogy a könyvben is elhangzik: „Mindenki követ el hibákat. Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg, hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk.” Ha úgy érzed, szükséged lenne egy kis támogatásra, mindenképp ajánlom neked Colleen Hoover Velünk véget ér című ifjúsági regényét.
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
I. év