Göcz Nikolett versei

Amennyit érdemelsz

Tündéred lennék, álmaidat is hűen őrizném,
szeretetet hintenék a tested felületére,
belemasszíroznám a bőrödbe,
hogy velődig érezd,
mennyi mindent érdemelsz.
Sokszor kevés a szó, a sóhaj, az ölelés,
az igézés, az ajkak csatája, a kulcsra zárt kezek,
hogy tudtodra adjam,
mennyire szeretlek.

Alakváltozás

A kék égre formákat rajzolnak a felhők,
hosszú fehér sávokat húznak a repülők,
tenyeremre ujjaiddal csíkokat írsz,
a jóleső alvás piros vonalakat hagy az arcon,
az idő kacskaringós mélységeket váj a bőrre,
a harag összefut a homlokon.

Napszakok

A nap sugarai végigsimítják nevető arcom.
A hold sugarai letörlik könnyeim.

Retrospektíven

Ilyenkor utólag látom mindig,
hogy amibe akkor rossz is vegyült,
azt az emlékek tökéletessé kovácsolják.
Már csak azért is, mert sose tér vissza.

Göcz Nikolett,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom szak