A motiváció és cél viszonya
Függ az egyik a másiktól?
Napjainkban, a közösségi média hatására számtalanszor betekintést nyerhetünk mások „tökéletes” életébe. Szinte kifogástalanul összeállított rövidebb-hosszabb, felhőtlen posztok ezreivel találkozunk folyamatosan, ám a színfalak mögött azért még sincs minden úgy, ahogyan azt egy bejegyzés tükrözi. Az a helyzet, hiába próbálunk olyan tartalmat fogyasztani, ami hasznunkra válhat, rengeteg olyan is felbukkan, amely az érdeklődési körünkkel nem megegyező…
A tökéletesség különböző feldolgozásainak láttán csakhamar eluralkodhat rajtunk a demotivált állapot, görgetünk és görgetünk a végtelenségig, azzal az illúzióval, hogy tevékenyen töltjük el az értékes időnket. Így feltevődik a kérdés, mennyire igaz az a motivációval telített pár másodperces mosoly a képernyő túloldalán? Elárulok egy titkot, semennyire.
Kitartónak lenni manapság nem egyszerű, s a motivációra várni sem a legidőtakarékosabb megoldások közé tartozik, hiszen az a bizonyos ösztönző érzés hullámvasútként képez szerepet az életünkben. Jön és megy, s többször nincs, mint van. Tehát a motivációra hagyatkozni nem érdemes. Azonban, ha a motiváció nem is, sok más dolog segítségünkre szolgál a céljaink elérésében.
Elsősorban elengedhetetlen egy kitűzött cél. Itt egyáltalán nem az öt, tíz évre előremenőleg lefektetett célokra gondolok, hanem pici elhatározásokra, apró léptekre a fokozatos fejlődés felé.
Természetesen a türelem magunkkal szemben iszonyatfontos, nem változik meg a világ egyik napról a másikra. A kitartás, az elszántság hamar átlendíti az embert az esetleges akadályokon.
Másodsorban alapvető a rutin kialakítása. Eleinte betartani egy sajátos rendszert, bizton állítom, nem a zökkenőmentes dolgok közé sorolható, viszont a megszokás, s annak lépcsőzetes nehezítése nagyban megkönnyítheti a hosszú távú fejlődést. Van, amikor fejfájós elvégezni azt a feladatot, amit kitűzünk magunk elé, azonban a legnehezebbnek tűnő akadályok formálnak a legerősebbé!
Nem utolsósorban, érdemes odafigyelni a gondolatokra, hiszen uralkodókként járják be elménk palotáját. Hatalmuk van, befolyásolhatóvá válunk úgy a kívülről, mint a belülről származó kijelentések által. Tehát néha-néha, egy önvizsgálat keretén belül tanácsos megfigyelni a gondolataink eredetét, valamint azoknak természetét is.
Következtetésképpen a céljaink elérését a legeslegminimálisabban segíti a motiváció érzése. Akármennyire is nehéz tartani a lépést, a törekvés, az elkötelezettség valamilyen célkitűzés mellett, ha nem is máról holnapra, de hozzájárul a fokozatos fejlődéshez.
Egy szó, mint száz, minden fejben dől el, s minden csak rajtatok múlik!
Szallós Kinga Fruzsina,
Nagyváradi Művészeti Líceum,
11. D osztály